A vasárnapi színházi élményem szeretném megosztani veletek.Kicsit nehéz írni róla,mert egészen máson jár az agyam,de azért megpróbálom.:)
Amikor leültünk,már izegve-mozogva vártam a kezdést.Annyira vártam már az estet,hogy az a pár perc késés már örökkévalóságnak tűnt.Végül a fények kihunytak,a függönyt elhúzták,és mégnagyobb izgalommal vettettem magam bele a történetbe.Olyan jó volt,hogy az egész nézőközönség is úgy mosolygott,mintha érezné előre a darab vidám hangulatát. Valahogy most a körülöttem lévők is szimpatikusnak tűntek.:D
Mellettem egy fiatal srác volt,és meg is kérdezte,hogy jól látom-e színpadot,nincs-e útban.Szerencsére az első sorban ültünk,szóval amíg csak lehetett,én előre hajoltam.:D
A darabról:
Először is szeretném elhessegetni azokat a híreket,miszerint a második felvonás lapos volt az elsőhöz képest.Nekem mind a kettő egyformán tetszett,lényeges különbséget nem véltem felfedezni köztük.Az állandóság megvolt,akit jelen pillanatban Nagy Sándornak hívok.
Az elején nagyon megtetszett Magyar Attila bajkeverő karaktere.Tulajdonképpen ő volt a kísértő kisördög.A bűntárs,a minden szabályt áthágó inas.Közben mégis szerethető volt a személyisége.Benne láttam a legtöbb Vajk-hatást.Hirtelen mozdulatok,gyors,frappáns válaszok...de lehet,hogy a valóságban is ilyen a művész úr.
Székhelyi József a megfáradt,ám a drága nedűért(konyak) minden trükköt bevető Jonathan Hardcastle szerepét kapta.Egy szó,mint száz,teljesen elhittem,hogy ő az,akit játszik.:) Az is zseniális volt,hogy gyakorlatilag minden nála lévő eszközből képes volt elővarázsolni valamit,ami elengedhetetlen a jó kis alkoholos hatás eléréséért.Nem csoda,hisz volt egy defektes lánya(Cynthia),és egy vénlány húga(Amy).
Olyan kritikát is olvastam,hogy Balla Eszter "gyengébb egy árnyalattal a többieknél".Ezt is meg kell,hogy cáfoljam.Hihetően alakította az önmagától és alkotásaitól elvakult,tényleges célok nélküli (élet)művészt,az elkényeztetett egykét,aki nem fogja fel,hogy jobb lenne,ha nem festene többé. Az ő udvarlója volt a kedvenc szereplőm: Sándor Dávid.Fantasztikusat alakított,számomra ő volt a legmókásabb szereplő.Azok a mozdulatok,az a mimika,az a rendellenes beszédstílus...hihetetlen üdítő jelenség!:D Imádtam a lila öltönyét is...:D
Aztán megjelent a színen az álügyvéd Charlie (Szerednyey Béla),aki szobafestő,és a félkegyelmű,egyetlennek vélt örökös,Billy(Nagy Sándor).Összesen 4 iker volt,mindegyik teljesen más karakter.Az egyik nagyon emlékeztetett a Csoportterápiás Sziszire.De a legszimpatikusabb Hickory Wood, a legnegatívabb testvér volt,az 'Ír kutya". Amolyan igazi aljas,szemét ember,aki az anyját is eladná 5 fontért.Az még csavart egyet a történeten,hogy az ír eljátszotta valamelyik testvérét.Nagy Sándor bravúrosan alakított.Néha,két nagy nevetés közepette eszembe jutott,hogy hiába vannak dublőrjei,rengeteget kellett futkoznia szegénynek.Volt egy-két rész,ami nem tetszett. Például amikor sok kutyás-ebes közhelyet pakoltak egymás mellé.Túl sok.Illetve szerintem lehetett volna csűrni-csavarni a női álruhás jelenetet.De persze így is nagyon vicces volt.
Az est csúcspontja mégis a festmény elkészítése volt,amit Amyről festett Nagy Sándor és Szerednyey Béla.Szinte megállás nélkül kacagott az egész közönség.Ezeket a csodás képeket elpasszolhatnák egy-egy kedves nézőnek,biztos örök emlék maradna nekik.:D
Ami még nagyon tetszett,az a parlagias Winnie "terhes vagyok"elmutogatása volt.Hihetetlen,mit tudott nyávogni.Oroszlán Szonját sokféle szerepben láttam,de ilyenben még nem.Szóval most vált szimpatikussá.:D
Köszönetet érdemel Ray Cooney,hogy Winniet is hozzáadta a történethez.
Nagyon figyeltem arra,hogy Nagy Sándorral mikor és hol cserél helyet valamelyik dublőr.Kettő eset kivételével észrevettem mindet.Az egyik olyan hirtelen történt,nem is számítottam rá.Néző-kézről bal oldalt a könyvtárba zárták be Sándort,de mindig kicsapta az ajtót folyamatosan egymás után.Az első kinyitásnyál még ott volt,a másodiknál pedig a színpad jobb oldalról lépegetett be.Ez engem teljesen elvarázsolt!Ekkor nyugtáztam magamban,hogy Vajk,Sanyi,és Tomiék is zsenik. A másik eset a vége felé történt.Jobb oldalt Winnie és Billy nagyban ölelgették egymást,mialatt a bal oldalon az "öregek" tanakodtak.Az a jelenet annyira elterelte a figyelmem,hogy észre se vettem,amikor Winnie és Billy kisétáltak az erkélyre,és egy másik srác jött vissza.Aztán hirtelen megint megjelent Sanyi egy teljesen váratlan helyről.Annyira nagyszerűen megoldották az egészet!A tapsrendnél a legjobban azt vártam,hogy Tomiék is megmutassák magukat.Úgy jöttek elő,hogy egy-egy Nagy Sanyi maszkot tettek maguk elé,majd felfedték valódi arcukat nagy örömömre!=)
A vastaps nem igazán akart összejönni,de nem is baj.Minden egyes mosolyban,nevetésben és eltévedt tapsütemben ott volt a megelégedés,a szeretet,amit a boldog közönség tiszta szívből "adott" a művészeknek.Akinek kedve van,nézze meg.Napokra szóló feltöltődést ígér a darab.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése