Most eszem az utolsó babapiskótámat.Megeszem,és ezzel elpusztítom a bennem kialakult csalódást,a keserűséget.
Bajba kerültem,mert hagytam magam beetetni.Meggyengültem.Basszuskulcs,miért nem mehet valami simán ezen a rohadt világon? És miért kell csalódni abban,aki egy biztos pont volt az életemben?(Hiába múlnak az évek,ez megy velem folyamatosan.)Annyira biztos pont,hogy készen álltam arra is,hogy több is kialakuljon köztünk..De sajnos minden jel arra utal,hogy tévedtem.Azaz újra megpróbáltam bízni,s megint csalódtam.Ilyenkor tesz úgy az ember fia,mint az a bizonyos mimóza növényke.( Amúgy most nem a Hercegről van szó,ő most itt volt nálunk,rá se bagóztam...meguntam.)
Egész éjjel ezen agyaltam,hogy konkrétan akkor mi is történt(és mi nem),ma is folyton ez nyomasztott.Aztán elmentem aludni,és úgy ébredtem fel,hogy elég ebből a szarakodásból.Senkinek nincs joga tönkretenni az életem.Azért születtünk,hogy boldogok legyünk,és nem meghajolni mások akarata előtt.Viszont ezen gondolatom magával vonzza,hogy a bizalmamat elnyerni ezentúl kurva nehéz lesz. Bárki legyen az.
Ahogy egyre több csalódás éri az embert,rájön,hogy csakis önmaga,akiben teljes mértékben megbízhat.Mert önmagát nem veri át.Jobb esetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése