Leszokok

Tegnap éjjel elhatároztam,hogy leszokok a Vajkról.Mert félek,betegessé konvertálódik át a jelenlegi állapot.
Elhatároztam,elaludtam. Aztán az Operaház fantomjával kergetőztünk,na meg valami vámpírral ,és Gyűrűk urás tornyon másztunk,mégsem volt félelmetes.Csak a vaslépcső,ami a torony oldalán vezetett felfelé.Ezután sok rovar,csótány,meg egyéb gusztustalanságok másztak körülöttünk,aztán úgy döntöttem,hogy visszafordulok.Találkoztam lenn egy nagy téren Lauri Ylönennel,és arról áradozott,hogy van egy barna hajú nő,aki élete szerelme,és elmesélte,hogyan ismerkedett meg vele.Közben én a munkájáról faggattam őt.

Ez volt a kellemes része a dolognak.:D

Reggel viszont édesanyám hangjára keltem,s egy bizonyos név hangzott el: Vajk.Azt hittem félrehallok,aztán gondoltam,biztos TV-ben van.Ám nem.Anyu bejött,és egy féloldalas cikket nyomott a friss újságból a kezembe.A főcím pont az volt,amit előző este egy !Szegedi! lap hírportálján olvastam.Csakhogy a mi újságunk a Kisalföld... No,mondom hát jó,ha Vajk,akkor elolvasom.De igazából nem akartam.Persze végig nevettem az egészet.:D Mégis egy kis árnyat vetett a napomra.De szabadulni akarok,és el is fogok szabadulni tőle.Csak idő kell.

Ma este pedig több olyan emberrel beszélgettem hosszasan,akikkel már régen,de kedvelem őket.Hajjaj,ezek a fiúk.Feldobták az estémet!:)

Szóval igyekszem holnap új lendületet venni,elfeledni a múltat,és a kreativitásnak és a nyelvtanulásnak élni.
Meg kell terveznem a mikro-gyógynövény ültetvényemet.Citromfű,édeskömény, szurokfű, kakukkfű... mennyei lesz!:D