Az imént kaptam a hírt,hogy a pajtásom,akivel gólyatáborba mentem volna,nem jön.Önhibáján kívül persze,de annyira elvette a kedvemet! Pedig beleéltem magam,hogy milyen jó lesz.Nélküle nem igazán szeretnék lemenni.Jó,persze lesznek ismerősök,de mindegyik szervező,mi meg ketten Patrikkal vendégként mentünk volna.Olyan kívülállónak érzem már most magam.
Megvan a sátram,minden kellék,elterveztem,hogyan lesz....erre mi van? Semmi.Utálom.
Úgy érzem,mostanában mindenki cserbenhagy.A munka se jött össze.Semmi nem jön össze. A legjobb barátnőm a pasijával van elfoglalva.Utálom,amikor valaki nem képes figyelmet szentelni többé a barátaira.
Gyűlölöm ezt a nyarat,gyűlölöm a semmittevést.Kiég a szemem a sok fészbúkolástól,de egyszerűen nem tudok mással foglalkozni.Utálom azt a helyet,ahol élek. Nincs helyem ezen a világon.Totális letargia,igen az.Rosszabb,mint a vizsgaidőszak.
