Vers Bódi László 'Cipő' emlékére
Némaság fon koszorút hajamba
Sok száraz,fekete virággal
Most csak ő vág bele szavamba
érted rebegő,könnyes imákkal.
Születő vers,egy fájdalmas ének
Nincs már helye itt a reménynek
De mit adtál, a hangok,az évek
Mindig büszkén Rólad mesélnek.
Ahogy lehunytad a szemedet,
Még az eső is eleredt
A fény útját borús felleg állja
A kék ég a Te jöttödet várja.
Mert most úgy akarod,mi elengedünk
S mert Te így tennél,énekelünk.
A dalt,a verset,mit itt hagytál nekünk
Bárhol is vagy,mi nem feledünk!
2013. március 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése