Időben beültünk a helyünkre,s időben elkezdődött az előadás úgy, ahogy kell. A zenekar elkezdte játszani a Boldog szülinapot elejét...összenevettünk Rékával, micsoda véletlen!;)
Az első pillanattól a végéig minden érzékemmel a rockoperára koncentráltam, mert nem tehettem mást. Mihelyst az első szereplő megjelent a színen, körülöttem megszűnt a külvilág. Engem azonnal elvarázsolt a korántsem csicsás, nem túlbonyolított, egyszerű hippis színkavalkád. Az egész mozgalmas és intenzív volt, rengeteg tánccal, igazán durva és lágy mozdulatokkal.
Schwartz Dávidban pozitívan csalódtam, remekül énekel, és igazán megfelelő Júdás szerepére. Erős hangja kellően hangsúlyozza az áruló, a gonosz, az elnyomó nagy hatalmát a történet végső vesztese, Jézus felett. Ezért gondolom, hogy amit többen állítottak ( Schwartz jobban alakított, mint Schrott Péter) helytelen, ugyanis Schrott Péterben minden megtalálható, ami Jézus karakteréhez kell: az alázat, a szerénység, szelídség, közvetlenség, s közben van benne egy olyan erő ,ami ha kitör belőle, elsöpör mindent. ( Például amikor a templomból kizavarja a rossz életűeket, és azt kiáltja: Get out! Ennél a kiáltásnál még a nézők is megborzongnak.) S ez az erő a hangjában van, amelyet minden jelenet alatt megfelelően használ. Képes lágy lenni és mer gyenge lenni, és ha kell süvít, akár a szél, s magával ragad.
Nekem akkor este Schrott Péter volt Jézus, és nem tudtam ketté választani a két személyt. Mintha egy és ugyanaz az ember lett volna. Ugyanúgy rajongják körül, és ugyanolyan tisztelettel tekint a követőire, ugyanolyan szerénységgel fogadja a neki szánt dicsérő szavakat, mint a színdarabban Jézusként. Amikor ez a gondolatsor megfogalmazódott bennem, ráeszméltem, hogy ez a szerep rá várt, "neki írták" valamikor régen. Hiszen ez egyértelmű: minden a helyén van: a hang, a jellem, a külső tulajdonságok, a kor. Véletlenek nincsenek.
A hangszerelés kifejezetten tetszett, szinte már egy rockkoncerten éreztem magam, a vidámabb daloknál még a lábam is járt.:D Igazán táncolhatnékom volt!
Számomra a legszórakoztatóbb jelenet a részeges apostoloké volt, amikor rendesen kurjongattak, majd szépen álomba szenderültek. Ebből a jelenetből Török Tomi is jócskán kivette a részét. A body surfinget lélegzetelállítónak tartottam, és óriási bátorság és bizalom kellett Jézustól, hogy engedje, hogy csak úgy "áthajítsák" hasról hátra,vagy épp fordítva. Szerintem ez szenzációs. Remélem azért koncerten Schroti nem kísérletezik ilyenekkel.:)Ki kell emelnem még néhány nagyon kreatív ötletet, például a megkorbácsolás megvalósítását. A jelenetben nem a szereplő testére csapott a korbácsoló, hanem mellé, és egy-egy ütést a leprások kezéről kezére lökése jelentett. S Jézust úgy cibálták,mint egy darab rongyot...viszonylag sok színdarabhoz volt szerencsém, de még ilyet nem láttam,hogy egy színész ennyire beleéli és beleveti magát. Nagyon valóságos volt, jóságos énem legszívesebben kicibálta volna a leprások karmából Jézust, és meggyógyította volna. Ami még nagyon tetszett, az Júdás öngyilkossága. Egy gitár hevederjére akasztotta fel magát...és igazi akasztás volt, csak az ördögöt játszó táncos fogta Júdás testét.
A rockopera tele volt bónusszal, ott volt például Miller Zoltán, akinek a neve számomra összeforrt a minőséggel, Szabó Győző, aki Heródesként igazán komikus táncot lejtett, és hallhattuk énekelni, ami nem mindennapos esemény, továbbá szép kiegészítésnek tartottam az angyalok és az ördögök "versenytáncát", és érdekes látványt nyújtottak az unikornis-kerékpárok is.
Negatívumot nem tudok mondani, csak kérdések merülnek fel bennem,hogy például miért ugyanazt a jelmezt használták leprások jeleneténél és a korbácsolásnál (+ ha jól emlékszem a halálra ítélésnél is). Jó dolognak tartottam, hogy kiírták a szöveget magyarul, de hiányoltam egy olyan kivetítőt, ahol ráközelítve láthatjuk a jelenetet, vagy a szereplő arcát, mert az nem volt olyan könnyen kivehető. A keresztre feszítést véleményem szerint kicsit elkapkodták, egy csipetnyivel hangsúlyosabbra számítottam, és Szűz Mária jelenléte sem volt olyan fontos a darab során, egy ideig nem is eszméltem rá, hogy a piros ruhás nő őt jelképezi.
Legjobban a Gethsemanet vártam. Tamástól már ismertem, és nagyon megszerettem a dalt, majd több énekes előadásában is meghallgattam. Amit pénteken énekelt Schroti, alig hittem el, tényleg lehengerlő volt. Igen, ez a legjobb szó rá. Lehengerlő. Feszülten figyeltem,néha akaratlanul is drukkba kulcsolódtak az ujjaim...és csak hallgattam Schrott Urat, miként énekli le a csillagokat is az égről. Volt egy igazán szép és egyszerű pillanata a dalnak:" Scared to finish what I started, what you started - I didn't start it. " Ezt elmesélni nem lehet, ezt látni kell. Amikor azt mondja: what YOU started. Belém égett a jelenet.
(Rékának megjegyeztem, hogy ez a dal egyedül felért másfél óra intenzív fitness edzéssel.:D)
A képek a Nyugat.hu-ról származnak.
