Ez egy kemény hét volt a lelkemnek.Szembesülök a valósággal,tudatosítom,vagy tudatosítják bennem a tévhiteimet,amik boldoggá tettek és segítették túlélni ezeket az átkozottul szürke és monoton hétköznapokat.
De én megszűnök létezni,ha nem szerethetem azt,akit a szívem kiválasztott. Nekem folyton szeretnem kell, lüktetni és hagyni a pozitív érzéseket keringeni ebben a bonyolult rendszerben,amit embernek hívnak. És a legjobb lenne,ha a magam rendszerét összekapcsolhatnám máséval,hogy nagyobb térben tudjon keringeni ez az temérdek energia,és megismerhessem a másik rendszer hatásait,elemeit, és kialakulna egy szimbiózis,ami sokkal felszabadultabb,mint önmagunkba bezárva lenni.
Ezen a héten elbúcsúztam két, az életemre nagy hatással lévő személytől. Előbb gyermekkorom kedvenc zenekarának énekesétől,majd két napra rá az imádott tündérkutyámtól.
A kutyusom egyéniség volt,számomra szent és sérthetetlen.Ő volt az én Kincsem,akinek bármikor énekelhettem,szavalhattam monológokat a jelenlegi lélekállapotomról,akinek feltettem a kérdéseim,és ő figyelt,és habár nem is beszéddel,de segített a válaszra lelni.Ő volt az,aki a némaságban odasomfordált a kezem alá,leült mellém,és bámultunk egy irányba,s kérte és hagyta,hogy simogassam. Ő volt az,aki megyógyított ,amikor napokon át legyengülve feküdtem az ágyban,szédültem,talpra állni nem tudtam.De ő megjelent,odajött hozzám,majd amikor a szobámból lassan elindult,felkeltem,és követtem.Miatta szedtem össze magam,hogy vele legyek.Ő volt az a kuytus,akit pici unokahugi először megismert és megszeretett.Sosem feledem a szép kis barna szemeit,a karmocskáinak kopogását, a nyárestéket,amikor kint bámultam a csillagokat,és ő ott volt velem... csodálatos ebecske volt,több,mint 10 évet adott nekünk,vigyázott ránk,szeretett minket,de már beteg volt.
Kiskutyám,ég Veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése