Hamarosan indulok Bp.-re, már csak pár óra itthon,és belekezdek az utolsó két boldogságos hetembe...igyekszem minden percét kihasználni,mert sok-sok időn át nem lesz rá lehetőségem.
Tegnap sok idő után találkoztam bátyámmal,akinek beszámoltam a pesti lét örömeiről,meg egyéb dolgokról, hallgattunk dubstepet,"csináltunk" neki raszta sapkát,hülyültünk,szóval nagyon jó volt végre látni.Aztán azt mondta,hogy vigyázzak magamra Pesten,és ha valaki megbánt engem,akkor megveri,és nem bújhat el előle,mert úgyis megtalálja.Nagyokat pislogtam ezen a váratlan kijelentésen,meg is mosolyogtam,de nyugalommal töltött el: így nyilvánul meg a testvéri szeretet,ami sajnos a távolság miatt,és azért mert már mindegyikünk a maga útját járja, ritkán mutatkozik meg.De ez rettentően jól esett,bár tudom,hogy egy légynek se tudna ártani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése