K.B. nekem egy kudarc,és egyben kihívás.Én meg kegyetlenül őszinte,és ezt szépen meg is mondtam neki.
Kedvelem,de olyan nehéz megközelíteni.Tudom,hogy izgalmas és értékes ember,de nem mutat magából semmit.Csak hallgat és nevetgél.De ilyen még nem igazán volt,hogy nem tudtam volna "kibontogatni" egy embert,de ő....kemény dió,sőt! Kedden már feladtam azt,hogy én kommunikáljak vele. Kérdeztem tőle valamit,de fél vállról lerázta a kérdésem,és csak odabökött valamit,és ezzel megbántott. Azóta nem is beszéltem vele,nem volt már kedvem hozzá,de ma reggel mellém telepedett. Itt sem próbálkoztam még hozzászólni se...aztán másik oldalamra ült R. barátném,és még csatlakozott hozzánk néhány lány,akiknek épp az MSN-es emlékeimről meséltem,amikor is K.B. elkezdett nevetgélni,és én már nem bírtam,és kiböktem,hogy mi a bajom vele.Szerintem kicsit sokkolta,de aztán könnyed poénkodásba kezdtünk...hát ez az ember maga a megtestesült furcsaság.Az utolsó órán meg volt egy pillanat,amikor messziről bámult rám. Hát ilyen rossz volnék,hogy nem mond el semmit és nem jön közel?:/
Aztán a nap folyamán végre tudtam beszélni a kedves antiszoc rocker haverommal,és bámulatos,hogy vele milyen könnyed és természetes társalogni! Érdekesek az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése