Azon kattogok napok óta,mióta beszéltem G. barátnőmmel a versről,hogy elküldjem Schrott Péternek,vagy sem. Tényleg komoly dilemma, mert...igazából nem tudom,hogy fog reagálni rá. Hogy örül-e neki,ha kap ilyet,vagy hagyjam már békén...:D Áhh,de én olyan ember vagyok,hogyha valami örömet okoz,azt nem tartom magamban.Mert minek is?
Tényleg meg vagyok kattanva,de ez olyan jó érzés. Most épp süteménykészítés kellős közepén lazítok egy cseppet...és tudjátok,az olyan kellemes,amikor elmerül az ember a boldog gondolataiban,és belegyúrja,belesüti a sütibe az érzéseit...aztán szép lesz a süti,és talán érződik is benne,hogy jó érzéssel készült. Formálgattam a gondolataim,miként is lehetne közölni vele,hogy tessék,ez a Tied,mert tök jó fej vagy...de... nem tudom hogyan volna helyes..áááh,csak a lányok tudnak mindent túlbonyolítani ennyire!:D
Egyébként rájöttem,hogy minél több infót tudok meg róla,annál jobban tisztelem. Szóval most még lejátszok a sütés végéig egy meccset a tisztelettudó és a rajongó,boldogságban lubickoló gondolataim közt,aztán majd lesz,ami lesz!
És remélem a süti nem ég el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése