Megjelent egy árnyék fölötte.
-Leülhetek?
-Persze.
-Hogy érzel,hogy megtudtad?
-Rossz,szorít.Hiányzik.De nem éri meg emiatt aggódni.Továbblépett,nekem is meg kell tennem.
-Más az utatok,el kell fogadnod.
-Tudom,de olyan szépen indult.Most pedig,hogy már tisztán látok,olyan magányosnak érzem magam.Most halt meg a remény.Az én szőke hercegem mást csókol.Szerinted mégis milyen ebbe belegondolni,ezt érezni?Gyilkos.Napok óta élőhalottként járom az utam,ami a semmibe vezet.S ha valaha még látnám őt,nem tudnék megszólalni,csak nézném,mint egy tárgyat a kirakatban.Nagyon fáj.
Zavart vagyok,testem hideg,reszketek.Nem hittem volna,hogy ilyen rossz elveszteni egy barátot,aki ráadásul akarta is,hogy elszakadjunk.
-Szóval elárult,ezt érzed?
-Igen.Pedig én jó és hű voltam hozzá.Szerettem.Ő is engem,de megromlott ez az egész.El kell engednem.
De olyan rossz,hogy nélkülem révbe ért,hogy nem keres már,hogy talán eszébe sem jutok,pedig mennyi szép emlék köt össze minket.Azt hittem,ő feddhetetlen.
-Önző vagy,miért nem fogadod el,hogy nélküled is képes boldog lenni?
-Mert nekem szánta a sors.
-Azt csak hiszed,később belátod,ha túlteszed magad rajta,hogy ennek így kellett lennie.A te boldogságod másban lakozik.
-De kiben,mondd?Nem tudok már előre tekinteni.Fantáziátlanná tett és leépített.
-Ugyan,te erős vagy,és jó.Tudom,hogy vár rád valami szép,és hamarosan megtalál.
-Hazugság az egész.
-Buta kislány-mondta ő,és nevetett.
Zavart vagyok,testem hideg,reszketek.Nem hittem volna,hogy ilyen rossz elveszteni egy barátot,aki ráadásul akarta is,hogy elszakadjunk.
-Szóval elárult,ezt érzed?
-Igen.Pedig én jó és hű voltam hozzá.Szerettem.Ő is engem,de megromlott ez az egész.El kell engednem.
De olyan rossz,hogy nélkülem révbe ért,hogy nem keres már,hogy talán eszébe sem jutok,pedig mennyi szép emlék köt össze minket.Azt hittem,ő feddhetetlen.
-Önző vagy,miért nem fogadod el,hogy nélküled is képes boldog lenni?
-Mert nekem szánta a sors.
-Azt csak hiszed,később belátod,ha túlteszed magad rajta,hogy ennek így kellett lennie.A te boldogságod másban lakozik.
-De kiben,mondd?Nem tudok már előre tekinteni.Fantáziátlanná tett és leépített.
-Ugyan,te erős vagy,és jó.Tudom,hogy vár rád valami szép,és hamarosan megtalál.
-Hazugság az egész.
-Buta kislány-mondta ő,és nevetett.
-Olyan vagyok,mint egy megkínzott vad,zavarodottan járkálva körbe-körbe egy ketrecben.
-Hát ne légy olyan.Nézz fel az égre: süt a nap.Vedd észre,hogy rajta kívül is van ember,és vannak barátaid.foglalkozz velük,és ne meséld be többé magadnak ezt bolond gondolatot,hogy ez a férfi volt a mindened.Nem volt az.
-Hát ne légy olyan.Nézz fel az égre: süt a nap.Vedd észre,hogy rajta kívül is van ember,és vannak barátaid.foglalkozz velük,és ne meséld be többé magadnak ezt bolond gondolatot,hogy ez a férfi volt a mindened.Nem volt az.
-De....
-Nem! Hova tűnt a vidámságod? Hova tűnt az üde tekinteted? Te nem függsz tőle.Amit elértél ,és el fogsz érni,azt mind magadnak köszönheted.
Hadd vigyorogjon,hadd szeressen mást,és engedd,hogy szeretve legyen.Ez jó neki.
-De nekem nem!!!!!!
-De nekem nem!!!!!!
-Dehogynem.Mindig bölcs akartál lenni,és a lehető legjobb döntéseket hozni,ugye?
-Igen,persze.
-Akkor itt az idő,hogy elfelejtsd ezt az egészet.Ami történt,megtörtént,és te hiába téped magad,ő ebből semmit se fog megérezni.Csak magadat roncsolod.Ne siránkozz,ne gondolj bele,hogy mi lett volna,ha...A sorsod akarta így.Meglátod,később kiderül,miért nem hagyta,hogy együtt legyél vele.
-Akkor itt az idő,hogy elfelejtsd ezt az egészet.Ami történt,megtörtént,és te hiába téped magad,ő ebből semmit se fog megérezni.Csak magadat roncsolod.Ne siránkozz,ne gondolj bele,hogy mi lett volna,ha...A sorsod akarta így.Meglátod,később kiderül,miért nem hagyta,hogy együtt legyél vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése