Train-story

Ma  a vonaton ülve arra gondoltam,hogy bárcsak egy rendes srác ülne mellettem a vonaton,akivel lehet beszélgetni. Ritkán vannak ilyen kívánságaim,de ma különösen nyitott voltam az emberek felé.Leültem,elővettem a  A babót olvasgatni,amikor egy valaki odajött,és kedvesen közölte,hogy az ablak melletti az ő helye. Alapban kívül ültem,de rendes volt,és felajánlotta,hogyha szeretném,befoglalhatom az ablakit is. Általában megteszem,de most ez más alkalom volt. Sugárzott róla,hogy ő is beszélgetne,társasághiányos,de olvasott valamit a laptopon.Aztán kapott egy hívást,amiből azt szűrtem le,hogy valami közigazgatással kapcsolatos dolgot tanul.Végül nem bírtam tovább,és rákérdeztem,hogy ő is Corvinusos-e. Nevetett egyet,és így szólt: "Azért nem vagyok akkora koponya,hogy bekerüljek oda." Aztán hogyan,hogy nem,egészen az állomásig beszélgettünk,majd' 2 órán át. Kiderült,hogy Pécsen kezdte a jogot,de Pesten folytatja.Bámulatosan szerény emberke ő is,de jó az ítélőképessége.Gyorstalpalót kaptam a büntető törvénykönyvből.Bevallom,nem mindent értettem,de mégis jó volt közelebb kerülni egy általam nem ismert témakörhöz.Engem minden érdekel,és ha érdekesen adják elő,még tanulok is belőle.Nagyjából elég gyorsan leszűrtem,hogy ő rendes ember.Nyitott,mint általában minden soproni,de nem "púderezi" magát.Ez jó.Jó érzés ilyen perceket megélni.Kezdem újra megszeretni a vonatozást!