Pont olyan, vagy csak hasonló?

Vajon mindegy-e,ha vágyunk valamire,de pont olyan nem adódik,csak hasonló? És ha van konkrét elképzelésünk,melyben a szív és az elme végre egyetért,megéri -e kompromisszumot kötni? Lehet-e úgy boldog az ember,ha  mást kap,mint amire szüksége van? Én makacs vagyok, naiv és akaratos,tudom,mi felelne meg a legjobban,és nem akarom alább adni,nem kell helyettesítő.Elképzeltem,elterveztem valamit,és nem szeretnék engedni belőle. Megtaláltam az életben valami elképesztően szépet,jót,tisztát, határtalan boldogságot okozót,és azt akarom,hogy az enyém legyen.Senki másé,és ezért cserébe úgy vigyáznék rá,mint a saját életemre.

Csak úgy legyen, ahogy lehet
A valóság, ha Rád nevet
Ha törni kell, hallj meg nagyon
Amíg vagyok, én folytatom
A tűzzel játszom, félek attól, hogy megéget
Ha rossz volt csak Rád gondoltam
A lángszórókból tűzvirágok nyílnak újra
De szép volt minden álmomban
Vigasztalj, vigasztalj, 
Simogass csak a hangoddal,
Te vagy a legszebb kincsem
A tűzzel játszom, egyszer úgy is majd elégek(...)

Republic-A tűzzel játszom

Megálmodtam

Eero Saarinen: Gateaway Arch St. Louis, Missouri

 Az előbb nézegettem Lauri facebookos képeit,amikor is megpillantottam ezt az ismerős építményt. De nem azért ismerős,mert már láttam,hanem mert egy ehhez hasonló valami szerepelt egy sok-sok évvel ezelőtti álmomban,amikor még a finnmániám még sehol sem volt,vagy csak burjánzott. Az álmom éppen Sydneyben játszódott,és ezen a boltíven fel lehetett sétálni,de én csak félig jutottam,mert félelmetes volt.Ráadásul álmomban valaki elől menekültem. Aztán úgy megmaradt bennem még ébren is az a csodálatos félelem,az a magaslati élmény,hogy többször kutakodtam,vajon létezik-e ilyen építmény,sikertelenül. De most Lintunak köszönhetően rábukkantam,ráadásul finn származású emberke tervezte. Kiráz a hideg...

Lintu's birthday

Isten éltesse Lauri Ylönent, finn imádatom egyik jeles megalapozóját 34. születésnapján! Hihetetlen,már majdnem 10 év eltelt,mióta először meghallottam a zenéjüket és beleszerettem egy életre,mióta rájöttem,milyen nagyszerűek ők. Tényleg elment gyorsan ez a 10 év,és sokat változtunk mindannyian,ez most nagyon jól látszik. Érdekes nyomon követni ennyi időn át egy másik ember életét,látni hogyan változnak a vonásai időről időre,hogyan viselkedik,hogyan viszonyul bizonyos dolgokhoz különböző élethelyzetekben,s miként hat ránk a tevékenysége. Ez olyan mint egy jó film,amiben a karakter megállás nélkül fejlődik.
Lauri számomra még mindig nagyon szép ember,a kis ráncaival együtt. Még mindig letagadhatna a korából jó pár évet.:) Nagyon örülök,hogy tinédzser korom meghatározó alakja Ő lett,és ez hatást gyakorolt némelyik tettemre,gondolatomra, személyiségem alakulására,gyakorlatilag mindenre. Annyira kötődöm hozzá,és a zenekarához,hogy ez az életem könyvéből egy kiradírozhatatlan ténnyé lett. Köszönöm Lau,hogy megszülettél!:)

Minka nyugis alapjárata

Beatles,HIM,Coldplay,színházi felvételek,ezeket hallgatom...és annyira sok gondolat kevereg a fejemben. Elhanyagolom a finn mániám. Élem az életem.
Járok dolgozni ugyebár,de ez nem tesz tönkre.Sőt jó,hogy van egy rendszer az életemben,mindennap új feladatok jönnek,új arcokat is látok,új történeteket hallok,tanulok a szakmáról,az életről.De néha én tanítok.Például ma munkatársam kisfiának segítettem megírni a házit,és megbeszéltünk néhány dolgot az állatokról,és olyan jó érzés,amikor látod rajta,hogy ragyogó szemmel hallgatja azt,amit mondasz,mert érdekesnek találja,és kérdez,és végeláthatatlan a beszélgetés,ezzel pedig az információk átadása.

Bennem mindig volt egy ilyen hajlam: elmagyarázni valamit, megtanítani. Emlékszem, tán ötödikes voltam,és a 2-vel alattam járóknak hazafelé úton tanítottam hét napjait,vagy a hónapokat,már zavaros az emlékkép,de néhány nap múlva vidáman sorolták el nekem a megjegyzett szavakat,és megköszönték,hogy segítettem.:)

De például a sok 10 éves tapasztalattal rendelkező munkatársaknak is tudtam újat mondani,pl. a hulladék újrahasználásáról.Csak ők teljesen más világnézetűek, és néha nehéz megértetni velük,hogy ez miért jó.Hát legyen akkor ez azén keresztem.

Most egy laborban  dolgozom, nagyon kedves,gondoskodó és szeretetre méltó emberekkel.Jól érzem magam ott,szeretem a feladataim elvégezni. Mondjuk érdekes a környezetem,ugyanis csak nőkkel vagyok körülvéve.Mintha lenne 5 anyám és barátnőm. Azért furcsa,mert én mindig is a férfiak társaságágában tudtam jobban kibontakozni,és valahogy a baráti köröm is így alakult ki. Ezért amikor néhanapján betoppan a főnök,hogy megint valami átgondolatlan,meredek és földtől elrugaszkodott feladatot adjon, kicsit fellélegzek.Vele múltkor burkoltan levénasszonyoztuk a munkatársakat,persze csak csipkelődésből.Szóval van partner a hülyeséghez.:D:D:D Na meg van egy kedves fiatal agrármérnökünk is,aki ha megérkezik,mindig valami szívmelengetően vicceset mond nekem. Hát így élem a mindennapjaim. A férfiak nélkül hiányozna egy szín a világból.:)

Viszont van,ami kiakaszt. Folyton szól a rádió,ráadásul valami osztrák adó,és olyan borzasztó zenéket adnak. Adele-től a falra mászok,kijönnek a könnyeim és a falat kaparnám.Unalmas,és nem értem miért forog most körülötte a világ.Közel sem olyan jó,mint amekkora a füstje. Na meg vannak olyan ostoba zenék( zirka 97%),amiknek a címét hál'isten nem tudom,de ha meghallom, felteszem a fájdalmas kérdést: MIÉRT? De nem kapcsolom ki,inkább szóljon valami,minthogy néma csend honoljon,meg amúgy se az én hatáskörömbe tartozik a rádió.Ha rajtam múlna,metál szólna.Vagy egyszerűen csak jó zene.


Az utóbbi 2 napban kezdte átvenni a Schroti-rajongó lelkület felett az irányítást a józan ész,tehát a Minka -alapjárat. Néha kell ez is. Igazából reggel 8-tól délután fél5-ig normális ember vagyok,csak utána kalandozok el egy egészen más,színesebb világba,hogy azért nekem is jó legyen egy kicsikét.:)

Szóval tegnap végre jó idő lett,és elkezdtem kitisztítani édes elhunyt kutyám táljait,és akkor jöttem rá,hogy ez engem mennyire megvisel.Nincs, és ez szorongatja a szívem.Egy élet volt,egy valódi élőlény,aki képes volt szeretni,ragaszkodni,személyisége volt.És nincs már,hiába várom a kapuban. Aztán kijöttek a könnyeim,nem bírtam tovább.Mióta nincs,én nagyon magányos vagyok,de ez csak most tudatosult bennem igazán.

Szerettem,és hiányzik az életemből a szeretete.Az hiányzik,hogy gondoskodjak valakiről,hogy hazaérve a munkából néhány kedves szót intézhessek hozzá,megsimogathassam a buksiját,és amikor megetetem, boldoggá tegyen az,hogy most ő teletömte a hasát,és meg van elégedve. Nem tudom kibírni már sokáig ebecske nélkül,szükségem van rá.Ráadásul Güntit is egy héttel korábban adtam oda újdonsült gazdájának,mint terveztem,aminek persze nagyon örülök. Mégis hiányzik, bármennyire is furcsa ,hogy egy műanyag csibe ekkora szimbólummá vált. De azért így egész jól jönnek ki a dolgok.

Úgy döntöttem,hogy megsürgetem az új családtag hozzánk kerülését,ami ezen a pénteken esedékes. Ezen a pénteken lesz a Tűzmadár nagykoncert, amire nagyon készültem,és szívesen elmennék,viszont kompromisszumot kötöttem:  amennyiben pénteken már itthon lehet az ebecske nálunk,én lemondok a koncertről. Persze az volna a legjobb,ha tiszteletem tehetném a zenekar előtt,de most úgy gondolom,hogy ez a legjobb döntés,amit hozhattam. Minél előbb hozzánk kerül a kutyus a menhelyről,annál jobb lesz neki.Szívem szerint az összeset elhoznám,mert szeretetből kifogyhatatlan vagyok.:)

Végítélet

Na most jött el az a komoly és kegyetlen pillanat,amikor elkezdem leszoktatni magam a Schrotiért való rajongásról.Vajkinál is elkezdtem,nem vált be,csak az idő apasztotta a rajongás heves forrását valamelyest. Ez olyan dolog,mint a cigi.Az ember leszokik róla,és csak az emléke marad annak az érzéskomplexnek, amit a körülrajongott személye kivált belőle.Továbbá maradnak még szilánkok és jól berögzült, pozitív ingert keltő csekélységek,ami miatt mégis úgy emlékszünk vissza,hogy érdemes volt megtenni,amit tettünk,és érdemes volt az időnket erre fordítani. Az igazság az,hogy nem akarok leállni evvel a rajongással sem,de ez egy kút,s idővel tudom,hogy elapad. És félek a száraz időszakoktól,amikor hirtelen nem ad innom a kút.Inkább én szárítom ki,nehogy azt reméljem,hogy van benne még néhány csepp víz. Inkább tudjam,és fogadjam el,hogy nincs. Ohh..de ha nincs vizem a kedvenc kutacskámból,amit oly nagy szeretettel gondozok,én meghalok.

Günther új gazdira lelt

Nagyon brutál rohangálásba kellett kezdenem a minap.
Miután csütörtökre fel kellett jönnöm ZH-zni,úgy döntöttem személyes szabadságomnak hódolva itt töltök néhány napot még Budapesten.Eredetileg úgy volt,hogy hétvégére jön Rékám,de végül családi okok miatt le kellett fújnia. Tehát a szombatomat átszerveztem: elindultam piros nadrágot hajkurászni-nem túl nagy sikerrel.
       Mintha valami felsőbb erő sugallta volna,mindenképpen délelőtt akartam lerendezni ezt-habár tudtam, hogy a délutánom is rászánhatnám-,aztán 14:12- kor ,miután hazaértem,és kezdtem éhségem oltani, megláttam a fészen,hogy Schroti állatokat védeni invitálja a népet. Egy baj volt vele,hogy a mai napon kezdődött 14:00-kor.Eddig a pillanatig egy demotivált élőhalott voltam,aztán hirtelen egy atomerőműnyi energia kezdett el bennem keringeni.Gyors döntést kellett hoznom abban a kérdésben,hogy megmossam-e a hajam,vagy sem.    

 Úgy döntöttem igen,pláne,hogy a tökéletes metálos hajkorona megtestesítőjét készültem "megkörnyékezni". Minka Peti szeme elé nem megy csúnya hajjal,SOSE.:D:D Aztán nem tudom,hogyan,de hajmosással,"börtönrács"-zárással, utazással együtt 14:34-kor a Bazilikánál voltam.No ,de ott se színpad,se tömeg! Egészen nyugodtan elővettem a telefonom,és harcolva a tavaszi napsugarak táncával a kijelzőmön, megnéztem az esemény pontos leírását,és a végállomás a Hősök tere volt.

Oké,fogtam magam, kisföldalattival száguldottam a Hősök terére,bízva abban,hogy még nincs vége a dolognak. (A metrón utazva észrevettem magamon,hogy fokozatosan görbül a szám egy olyan mosolyra,amit senki se érthetett az utasok közül. Ha nem volnék ily gátlásos,tán még dúdolgattam is volna,és tánclépsekkel haladtam volna tovább.:D) A feljáróból láttam egy kisebb színpadot,de a turistákon kívül nem sok ember volt. Próba cseresznye,gondoltam,és elindultam a tér felé.

A zebránál várakozva láttam egy embert a távoli színpadnál,aki dobálta a haját,majd összekötötte.Kétségtelen volt már,hogy az csak Peti lehetett. A téren egy darabig lézengtem,mint ahogy a skinheadek szoktak a Moszkván,vagy mint legyecske az étel körül. Fotózgattam,mászkáltam,nézelődtem, szemlélődtem,felmértem a terepet. Aztán elővettem Günthert,hogy ne legyek oly egyedül,és igyekeztem lehervasztani az arcomról azt az elvarázsolt ábrázatot.:D:D:D

Végül meghallottam,hogy az egyik fellépő HIM-et énekelget,aztán közelebb merészkedtem.Ó de hallgattam volna tovább! " In joy and sorrow my home's in your arms..."  Ezután csakhamar megjelent a tömeg eleje az Andrássy úton,ekkor úgy döntöttem,gyorsan odamegyek Petihez,aki éppen pakolgatott valamit. Kezébe nyomtam Günthert,elmondtam neki,hogy most ő a háziállatom,szerencsecsibém,míg nincs kutyám.És mától az ő gondjaira bízom. Peti kedvesen és türelemmel hallgatta az abnormális módba kapcsoló énemet, még váltottunk pár szót,aztán elpárologtam mellőle. Igazából ezt a lépést április 19-én akartam megtenni,de azt gondolom,hogy addigra túlvariáltam volna a dolgot. Na meg ez az esemény sokkalta alkalmasabb volt rá,hiszen az állatok érdekében gyűltünk össze.:D:D:D Ez így jó,mert Günther,a pici tűzmadár jó kezekben van.:)

Elvonultam,a tömeg része lettem,s együtt hallgattuk a kutyusokkal,emberekkel a felszólalókat,ott volt Falusi Mariann is,Karai Anna,egy másik srác,aki HIM-et énekelt,de nem tudom,hogy hívják,mert nem néztem a Voicet,na és Schroti. Négy dalt adtak elő,külön egyet-egyet,és a Holnapfényt együtt. Klassz volt.:)

Mintha kicseréltek volna, úgy indultam hazafele. Arcomon nyugodt, elvarázsolt mosoly,lépteimben lendület. Így akarom élni  minden áldott napomat. Nagyon jól éreztem magam,ráadásul minden pillanatban ebecskék vettek körül,és sok-sok állatszerető ember.:)

Ő Günther,arany csibém,a pici tűzmadár,aki egynegyed sváb,idén március 29-én született Sopronban, és  mától Schroti a gazdája:)

Fesztiválozósdi

Elég régen voltam már Volt fesztiválon. Viszont most nagyon úgy néz ki,hogy megyek.
Megvettem a napijegyet-csak azért most,mert olcsóbb,és hogy meg ne gondoljam magam,ugyanis én az utolsó pillanatok embere vagyok- , de  furcsa még nekem ez a voucher formátum.
Azt hittem,odamegyek,és kapok egy - jól megszokott -jegyet a markomba.Ezzel a kinyomtatott A4-es oldallal csak annyi a bajom,hogy könnyedén elkallódhat még a totális rendet imádó embereknél is.
Mindegy,itt van a markomban,és semmilyen érzés nem tölt el. Emlékszem,korábban nagyon boldog voltam,amikor kézhez kaptam,de most semmi. De még az se,hogy ez egy felesleges pénzkidobás.:D
Amúgy azt hiszem a legjobb napot választottam,bár egyik fellépő sem hat meg. Mi van velem,öregszem? Vagy nem elég kommersz az ízlésem? Gondolkodtam a Papa Roachon,de végül a Bullet for my Valentine mellett döntöttem.Szerintem remek bulit fognak adni,bár érdekes lesz,hogy a Bullettel egy napra tették Ákost. Remélem Ákos nem ezzel a nyűglődős szintipop hangzásvilágával próbál elkápráztatni minket. Szeretem a zenéjét nagyon,de az új albuma számomra hallgathatatlan.

Ma kapom meg a május 4-re szóló Színházak éjszakája karszalagokat,akkor ez is le lesz tudva. Muszáj előre lefixálnom dolgokat,mert képes vagyok hirtelen meggondolni magam,és akkor soha nem jutok semmire,nem megyek sehova,és az rossz. Az élet pedig tele van lehetőségekkel,és ki kell használni. Az a baj,hogy az a vidéki élet,amit most magamra kellett vállalnom a szakmai gyakorlat miatt,teljesen lelassít,kedvtelenné és lustává tesz. Pedig az alaptermészetem szerint nekem pörgésre,rengeteg tevékenységre,állandó ingerekre van szükségem,hisz csak akkor vagyok boldog,akkor érzem remekül magam. És úgy utálom magamban,hogy mindent túlságosan megfontolok,hogyha valamit elhatározok, néhány gondolattal  elhessegetem. Vakmerőnek és őrültnek kell lenni,míg fiatal az ember.Budapesten az a jó,hogy itt annyira nem érdekli az utca emberét a másik,hogy bármekkora őrültséget csinálhatsz,bármekkora idióta lehetsz.Ki lehet bontakozni.Csak ahhoz itt kéne lenni. Basszus.:D

Volt egy álmom...a villamoson!

Talán először életemben magyar metált tettem be csengőhangnak. Könnyű kitalálni mit: Tűzmadár: Volt egy álmom.... Nyakig bebújtam a biokémia jegyzeteimbe,amikor is felszállt két hosszú hajú szemrevaló férfiú.Az egyik egész közel állt hozzám,de ügyet sem vetettem rá..tudjátok: biokémia a szerelmem. Aztáán elkezdett csörögni a teló: Így szállunk háát te meg één..stb.stb.,és éreztem,hogy a srác onnantól kezdve folyton figyelt.:D:D:D Hát igen, a rocker ember nem mindig egyértelmű,no de neki kiderült,hogy az vagyok.:D:D:D:D:D:D

Ha már a verseket ünnepeljük...

Játszd el!

Játszd el nekem,

hogy kis herceg vagy

Hogy mit hittem,

az minden úgy van

Játszd hát úgy már,

hogy el is higgyem:

Megérkeztél,

és nem mész innen.

Játszd el,hogy tied a világ
Előttünk nincsen akadály

Súgd néhányszor: van egy kincsed,

És fejeddel felém intesz

Elpirulok szép csendesen

s elhiszem, hogy vagy Te nekem.

Most egy kicsit láss csak engem

Tárd ki karod,hadd öleljen

Aztán játékból messze szaladok
S ha utánam jössz,veled maradok.

Játsszunk tovább sok szép szerepet

Hőst,hercegnőt,álmos gyermeket

Zenészt,költőt,igaz lelkeket,

Belehalok,hogyha nem lehet.

2013 április

Nyomokban boszorkányt tartalmaz

Elkezdtem vagdosni a hajam,de csak módjával(szükségem van az optimális hosszúságára a metálkodáshoz:) ),mert nem volt olyan szép a vége.Aztán ahogy ráesett a napfény,találtam vörös hajszálakat is!:D Szóval boszi gének vannak bennem.:D

      Tegnap kezdődött el a Színházak éjszakájára történő regisztráció. Mivel nem vagyok Budapesten,nem tudtam időben elintézni a dolgokat, így az este 6 órás regisztrációkor,amikor is megkaptam a karszalag kódját,már az általam kiszemelt Madáchos programok beteltek. A Posta Victor -féle L'élekre,illetve Török Tomi osztálya által előadásra kerülő Fame-re szerettem volna beregisztrálni,de nem sikerült.
     Teljesen elkeseredtem,dühös voltam és csalódott.Ugyanis mikor kiderült,hogy a Színházak éjszakája és a soproni Tűzmadár koncert egy napon lesz, nagyon nehéz volt döntést hozni,mert a színházat,Tomi,Petit ugyanúgy kedvelem.
          Nagyon jó lett volna Sopronban,hazai terepen Petivel találkozni,a Bohémia amúgy is egy kicsi,"otthonos" klub,teljesen más a hangulata,mint egy nagyobb budapesti szórakozóhelynek. Na meg persze kevesebb embert kellene legyűrni ahhoz,hogy Petit köszönthessem. :D
         Végül mégis úgy döntöttem,hogy ezt a napot arra szánom,hogy megnézzem,mit alkot Tomi a Madáchban. Mert ez nekem nagyon fontos,én nagyon örülök a sikerének,és olyan ügyes ,hogy nem lehet nem észrevenni a tehetségét,meg amúgy is,tök jó fej.:D S ugyanez van a Petivel is...és az átkozott ördögi kör bezárul.

A probléma kezelésére 3+1 módszert eszeltem ki:
1.Osztódok. (Perfect idea!)
2.Elmegyek a soproni helyett a budapesti Tűzmadár koncertre.
3.Eladom a karszalagom,és elmegyek a soproni koncertre.( Ez további kérdéseket vet fel.)
+1. Elmegyek színházazni,és az utolsó pillanatig reménykedek,hogy hóhelyzet miatt Petiék koncertjét elnapolják.

Elpanaszoltam bánatom Tominak,aki annyira aranyos volt,hogy említett még egy lehetőséget,amikor megnézhetem az előadásukat. Ekkor lenyugodtam,de lelki békém még most sincs egyensúlyban,váh...:D

Minka tervez... realitás elcsesz.