Végítélet

Na most jött el az a komoly és kegyetlen pillanat,amikor elkezdem leszoktatni magam a Schrotiért való rajongásról.Vajkinál is elkezdtem,nem vált be,csak az idő apasztotta a rajongás heves forrását valamelyest. Ez olyan dolog,mint a cigi.Az ember leszokik róla,és csak az emléke marad annak az érzéskomplexnek, amit a körülrajongott személye kivált belőle.Továbbá maradnak még szilánkok és jól berögzült, pozitív ingert keltő csekélységek,ami miatt mégis úgy emlékszünk vissza,hogy érdemes volt megtenni,amit tettünk,és érdemes volt az időnket erre fordítani. Az igazság az,hogy nem akarok leállni evvel a rajongással sem,de ez egy kút,s idővel tudom,hogy elapad. És félek a száraz időszakoktól,amikor hirtelen nem ad innom a kút.Inkább én szárítom ki,nehogy azt reméljem,hogy van benne még néhány csepp víz. Inkább tudjam,és fogadjam el,hogy nincs. Ohh..de ha nincs vizem a kedvenc kutacskámból,amit oly nagy szeretettel gondozok,én meghalok.