Mert nem vagyok ráhangolódva ilyen csacskaságokra.
Egyébként mostanában eléggé rosszul vagyok, nem nagyon tudok másra koncentrálni.
Kicsit változtattam a felfogásomon. Eddig úgy gondoltam, hogy rohadt erős vagyok, egy csodálatos korszak áll előttem, és bátran kell nekirugaszkodnom a dolgoknak, terveznem kell és teljesíteni.
Egyik nap aztán rádöbbentem: ez egy baromság. Meg kell adnom a lehetőséget magamnak, hogy agonizáljak. Egyébként sem tudnék ellene tenni, hiszen mindenhogy megtörténik. Ha nem harcolok ellene, talán könnyebbé is tehetem.
És így is lett. Kimondtam, elfogadtam, hogy én most egy sivár, szomorú, magányos korszakomat élem, és nem vagyok hajlandó ezt kiszínezni. Aztán jöttek a rímek! No more költői válság, újra elszabadult a fantáziám. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése