Nem tudom, mire vállalkoztam.
Múlt héten voltam egy állásinterjún. Nos, második körre is visszahívtak. Nem izgultam egyáltalán. Tökéletesen a zsebemben éreztem az állást, noha különös figyelemmel csinosítgattam magam, hogy jó benyomást keltsek. Arra számítottam, hogy az igazgató is ott lesz, és komolyan meg kell majd őt is győznöm, ahogy az interjúztató hölgyet. Szóval megérkeztem, kaptam 5 oldalnyi gagyi matematikai-logikai feladatot. Egy nyomorult tizedesvesszős szorzástól bestresszeltem. A 3. lapnál úgy éreztem, hogy most csúszik ki az álláslehetőség a kezeim közül. Matekból jósszívvel 2-es voltam mindig.
Miután rendesen leizzadtam, közölték velem, hogy állásajánlatot kapok.
....
....
....
....
Lehidaltam. Most sem hiszem el.
Félek, hogy ugyanúgy kudarcot vallok, mint a felügyelőségnél. Nagyon félek, és emiatt örülni sem tudok igazán. Na meg amiatt se, hogy ha aláírjuk a munkaszerződést, akkor el akarok majd költözni a barátom családjától. Mert 3 generációs családban élni úgy, hogy nem is a te rokonaid: kurva gáz. Én viszont nem akarok behódolni nekik (ez az elvárás), utálom, ha faggatnak, ellenőriznek, parancsolgatnak, megmondják, mi a jó nekem... ezért elköltözök. Kell egy korrekt albi, ami nem visz el túl sok pénzt, közel van a munkahelyhez, vagy remekül megközelíthető. Hogy fogom ezt kivitelezni? A párom és családja meg fog sértődni a lépésemen. De én nem bírok ki itt újabb hónapokat. Egyszerűen nem bírom lelkileg. Meg a szarakodást. Életem legjobb munkahelyét is a párom és velejárói miatt nem tudtam maximálisan élvezni. Jobban szerettem dolgozni, mint ott lenni náluk. Ez a helyzet nem változott, de igazából mindig is tudtam, hogy pocsék lesz ideköltözni. Tudtam, ők nyafogtak, hogy jöjjek, párom nyafogott, hogy legyek vele, és így lettem egy lekezelt, semmibe vett, polcra bármikor félretehető tárgy. Aki nem akkor cselekszik, amikor akar, hanem amikor MEGENGEDIK neki. Utálom, én ennél jobb vagyok. És ha aláírjuk a munkaszerződést, és ügyes leszek, és nem baszcsiznak ki 2 hónap után, akkor majd lehetőségem lesz arra, hogy költözzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése