Hazaérve a munkahelyemről a következő látvány fogadott: Egy pár,manóméretű topánka volt lerúgva a fürdőszobában,az egyik talpon állt,a másik az oldalára dőlve.Aha.Szóval itt járt valaki,aki nem itt lakik,de otthon érzi magát nálunk,és nagyon kicsi.És ha nem ismerném,talán érzelgősködnék,hogy jajj de cuki,de mivel tudom,hogy egy kisördög,csak legyintek az egészre.
Ebédkor szintén meglepetés várt,csak egy másik ördögfióka jóvoltából.Jankám,édes kis ebem jelenlegi hobbija átültetni a cserepes növényeket. Bárhová,csak el a meghatározott helyéről. Lány kutya,szóval én elhiszem,hogy van érzéke a művészethez-bár a gitározást nem viseli-,de sajnos a mi ízlésünk még nem olyan fejlett,hogy megérthessük az ő posztmodern alkotásait.Pedig egy tájépítész veszett el benne.
Munkahelyen nagyon kutattam egy téma után megint,de szükségem volt némi segítségre,ezért beszabadultam a szakkönyvtárba.Nagyon érdekes hangulata van,fent van a padláson,nem használja senki,és csak nagyon régi könyveket találni ott,újakat már nem vásároltak sok-sok éve.Aztán nagyon le lettem szúrva,hogy ne bácsizzam a János bácsit.:D Jó,akkor nem hívom sehogy.Hozzá se szólok!:D Amúgy aranyos ember.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése