Cafatokban hever a lelkem itt és amott. Rendet kéne raknom,kicserélni elavult elemeit a rendszernek újra,szebbre,frissebbre.
Örülnöm kéne tulajdonképpen most. Mert most már 1000 százalék,hogy Török Tomi és Schrott Peti,a két -számomra kiemelten fontos- magyar művész ,ez a két nagyszerű ember együtt fog munkálkodni a Jézus Krisztus Szupersztárban.Valóban örömmel tölt el,és szerintem ezt az örömöt ezen a világon csak én érezhetem,csak az enyém. Ráadásul mióta tudom,hogy mindketten jelentkeztek a castingra,a fejemben kialakult egy idilli kép,hogy együtt játszanak majd.S lám,ez már biztosan így is fog történni.
S örülnöm kéne,mert az a napi 8 óra,amit munkában töltök,még mindig értelmesebben megy el,mintha itthon ücsörögnék. Például ma is jól éreztem magam,mert tudtam,hogy hasznosat teszek. Ráadásul most már vannak olyan feladatok,amit konkrétan rám bíznak,és örömmel teszem meg,és ma is annyi dicséretet kaptam,hogy belepirultam már.:)
Úgy kéne éreznem,hogy az életem teljesen ki van töltve,mivel körülöttem van egy nagyszerű család,egy csodálatos kutyuska,barátok,emberek,akik figyelnek és számítanak rám,mégis...valami hiányzik.
Úgy jellemezném azt,amit most érzek,mint egy szépen elkészített ételt karakteres íz nélkül, mint egy tavat víztükör nélkül,mint a napsugarat a melegség érzése nélkül,gitárt hang nélkül...
és így nekem már nincs erőm,sem kedvem mosolyogni. Suhan mellettem az élet,mindkét oldalamon,s én csak egy pillanat vagyok nekik,ők pedig elmosódott csóva,és mire kinyújtanám kezem feléjük,már rég távol vannak...pedig úgy száguldanék már én is!
Valami,gyere és tedd teljessé az életem!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése