Az előbb keltem,de kicsit meg vagyok zuhanva a tegnap esti dolgok miatt,így kegyetlen gondolatok kezdtek motoszkálni a fejemben,de megszólalt az ébresztőm,ami szerintem az általam ismert dalok közül a legpozitívabb mondanivalójú finn alkotás: The Rasmus-Somewhere.
A ma reggelem kulcsmondatai:
"I thought I loved it,but my heart can't take it no more."
"For too long I've been the same,time to explore."
"Don't try to reach,I've gone somewhere."
" I"m sick and tired,and I just can't wait no more,I know it's gonna change."
Mindig megment,mindig helyrehoz.De nem csak ez,hanem leginkább az,hogy vannak nekem igaz barátaim. A tegnap semmit sem ért volna Réka és Gábor nélkül.
Lecseréltem a csengőhangom valami átmenetire,és úgy döntöttem, nem veszem a szívemre a tegnap történteket,mondottakat,hallottakat, stb.stb. Csak nevetni kell rajta és elfelejteni,és mással foglalkozni. Új célt kell találnom,valami valósat,valami izgalmasat...élvezni ezt a várost,míg itt vagyok,de nem ragaszkodni semmihez annyira,mint eddig tettem: sem Budapesthez,sem a Madách Színházhoz,sem Schrotihoz,sem ....,sem senkihez és semmihez. Még mindig azt vallom,hogy nekem nem ezen a helyen lesz dolgom,én itt,a jelenben csak nyaralok,élvezem a pozitívumait a kornak,a helynek, de az igazán nagy feladatom valahol máshol vár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése