Bernát János - Olyan vagyok akkor...
Ha érzem létednek összes rezzenetét,
s mézédes ajkaidnak pörzse leheletét,
tengerkék szemeid veszejtő fényeit,
s bársony bőrödnek csábító kéjeit,
olyan vagyok akkor, akár a kikelet,
mint tavasznak virága, mely szép szóra nyílna meg.
Ha hallom elmédnek míves szép szavait,
mely szívembe döfi Ámor szent nyilait,
melytől gyarló testem oly puhán remeg,
akár madárfióka, ha tél dühe sújtja meg,
olyan vagyok akkor, akár a szivárvány,
mint kavicsnak fölébe a hó tiszta márvány.
De ha nem jut belőled, csak sóvár gondolat,
nappalok bús álma, mely könnyezve hívogat,
ha arcodnak fénye csak pilláimban él,
s reszkető kezem is érintést remél,
olyan vagyok akkor, mint nyárnak jégvihara,
mint kárhozott lélek, kit nem várnak sehova.
S tengerek sós könnye ha torkomat ellepi,
merre vagy Édes? Elmém csak kérdezi,
ha csillagok súlyát tartom keservesen,
s békémet templomok falánál keresem,
olyan vagyok akkor, mint őrült fenevad,
ki útját szegőknek, csak borzalmat tartogat.
Olyan vagyok akkor, egyetlen Szerelmem.
Olyan vagyok akkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése