Kincsem

Bő másfél hét után újra hazatértem. Nagyon hiányzott az én Janka kutyám, és végre megint eljött az a pillanat, amire már azóta vártunk, hogy elutaztam Budapestre. Drága szívem ugyan méltatlankodott, mégis olyan óriási szeretettel fogadott, hogy majdnem kidőlt a kapu. Aztán kaptam rengeteg kutyapuszit és a nyakamba mászott, ficánkolt, futott és játszott velem. Szeretem ezt a kutyát,ő az én kicsi Kincsem.:) Láttam rajta, hogy nagyon várt, alig fért a bőrébe- s ugyanígy én is. Leguggoltam hozzá, Jankám pedig köszönő gesztusként nyújtotta a mancsát nekem, majd a karomra fonta, és hosszasan figyeltük egymást. Aztán megmutatta a legújabb kedvenc rongydarabját, amit én még nem láttam, és játékra invitált. Hoztam neki ételmaradékot, azt türelmesen, két lábon állva vette ki a kezemből, majd olyan jóízűen elfalatozta, hogy a szüleimtől kapott- eddig hanyagolt - étel is most igazán ízletesnek tűnt számára. Rágott, ugrált, izgatott volt, és én csak néztem őt, arany bundáját hosszan simogattam, és úgy éreztem, hogy mind a ketten a lehető legjobb helyen vagyunk egymás mellett. Ha van élőlény, amire illik az a szó, hogy gyönyörű, akkor Ő az.:))))