Örülök,hogy ezen a blogon a szűrt, stilizált tartalmakat osztom meg...visszaolvastam most néhány magán-naplóbejegyzést,és szakadtam a röhögéstől. Még jó,hogy nem tettem ki őket. Amikor hirtelen felindulásból írok, nem vigyázok a szavaimra,túl szabados vagyok, elengedem magam. Ez persze segít kiadni a düht vagy az indulatot csillapítani,de annyira nem publikus, hogy szégyellném közkinccsé tenni.:D
De azért erre a néhány sorra büszke vagyok:
"Kevesen
vannak, akik tettekkel szeretnek, sokan vannak, akik csak mondják. Szeressetek.
Ez minden vágyam, hogy visszakapjak abból, amit adok. Önzetlenség,megbecsülés,
bajtársiasság, figyelem. Figyeljetek rám! Nem csak egy Facebookos profil
vagyok,akire néha ráírtok egy hellot! Lélek vagyok, ápolandó kapcsolat. Emberi test, igazi,működő
sejtekkel,vérárammal,lüktető szívvel. Fülem,szemem,szám is van. Hallok. Látok.
Válaszolok és kérdezek. Ha beszélsz hozzám,én megértem. Nem csak egy tucatnyi
kép vagyok, ahol néhány alak mosolyog a nagyvilágba. A mosolyt is már csak a
Profilotoknak gyártjátok. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése