Kapitalizmus a hűtőházban

Avagy az első "igazi" bejelentett,fizető munkahelyem.
Helyszín: Nyugat-Magyarország,egy hűtőház.
munkakör: Zöldség-,és gyümölcscsomagolás.
Munkabér: 420 Ft /óra.
Munkaidő: hivatalosan 10óra/hét
valóságban: 10 óra/nap, 6-tól 16:00-ig,de gyakorlatilag már fél6-kor ott vagyok,és 5-kor tudok elindulni onnan.
Munkatársak:néhány magyar ember,főleg a vezetőségben, illetve néhány diákmunkás.Plusz erdélyi magyarok,románok.
Főnök: "Teknős." "Diktátor." "Tyúkanyó a tojásai felett." "Zsarnok."
Kedvenc munkatársak: egy volt általános iskolai ismerős,Sanyi bá,Béla,kamionsofőrök, aranyos erdélyi magyar pakolós srác,aki minden félórában szidja a munkáját,vagy énekelget.

Minka egyéni véleménye 2 nap barackpakolás után:
Ehhez a melóhoz túlképzett vagyok.
Kibaszott kizsákmányoló kapitalizmus !!!
Fáj a hátam.
Alig  eszek valamit.
Szalagmunka.
Köcsög barackok.
Utálok hajnalban kelni.Eddig is utáltam.
Még mindig fáj a hátam.
Megfáztam.
A főnököt senki se szereti.Még a főnök se.

Agypusztulás:100%
Amit kihoz belőlem a munka: az állati én.
Amire szükségem van: METÁL.
Mi tartja bennem a lelket?
-Danira gondolok, dalok mennek a fejemben,néha dúdolgatok,készítgetem a lelkem arra,hogyha a főnök le akar alázni,akkor kinevetem,bármikor felmondhatok,kapok pénzt,munkatársak,tapasztalatszerzés nekem,tudom,hogy nem ilyen melóból fogok megélni.

Egy új világ nyílt ki előttem,ahol a gombát letörlik a gyümölcsről,és visszateszik a jók közé. Ja és a műanyag doboz,amibe szétosztjuk a gyümölcsöt nem más,mint"NEJLON TÁL".Vagy PEKI..Illetve a nap egy csoportos,velős fejleordítással kezdődik a következő szívmelengető és bizalomgerjesztő üzenettel:
"Rohadjon le a lába annak,aki rálépett a füvemre."