Mi lesz,ha ennek a magam köré épített idilli légvárnak eljön a végső órája?S úgy jön el,hogy én azt még nem akarom.Pedig nem lehet ez az állapot örök.Ma itt vagyok,holnap ott.Ma jó,holnap lehet,hogy könnyezve gondolok rá,mert elrontottam valahol.De az is lehet,hogy megkönnyebbülök,ha eme varázslatos kőfal végre lehull szemem elől,és újra a valóságba nézek.
Egyet tudok:minden átmeneti. A helyünk,a lét,a tudat,az állapot,a meglévő,s még én is.
(Ha például Alföldi Róbert írta volna ezeket a gondolatokat,biztosan értékesek lennének.De sajnálom,ezeket én írtam.:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése