Produktív

Lassan már 2 éve nem látott, több mint fél éve némaságba burkolózó ismerősöm írt egy sort érdeklődve hogyanlétemről. Ennyi idő után inkább ne. Az elhagyás fájdalmas, pláne ha nem érted, miért. Valahogy elfogadtam, hogy nem kíváncsi rám, most meg már azt nem értem, miért ír. Őszintén szólva keserűséget okoz. Hagyjon inkább.

Senkit nem érekel, hogy ma nagyon ügyes voltam. Végre vettem izzókat a kecóba, a magam 153 centis magasságával ügyesen be is csavartam a lámpatestbe őket, le sem estem, meg sem haltam és még fény is van. Aztán még ablakot is szereltem ma! Kibaszott büszke vagyok magamra.

No meg Lauri profiljától kaptam egy "Lelkes rajongó" címet. Úgy, hogy előtte kommentben beszóltam valamit neki. Hát ez kell ahhoz, hogy elismerjenek, nem is 15 év ádáz rajongás?:D

(Jó, jó, gondolom ezt úgyis valami algoritmus szabályozza ki milyen jelvényt kap.)

Fuh, túlestem a lánybúcsús bevásárláson. Rám hárult a tiara, a férjhez menős szalag, a kitűző és - ezt figyeld, olvasóm - a fütyi alakú szívószál beszerzése. Hát fizikai fájdalmat éreztem, amikor ezt a sok egyszer használatos, silány minőségű szemetet meg kellett vennem többezer Ft-ért, szennyezve a környezetet, és roppant mód kínos is volt az egész. Úr isten. Ez a leánybúcsú lényege? Akkor én többet nem akarok ilyen eseményre menni. Már most utálom az egészet.

Mi lesz, azt nem tudom

Sok dal, vers szól a hazatalálásról, amit én egyáltalán nem érzek át. Nekem nem haza, hanem észhez kell térnem.

Sokat gondolkodom a jövőmön, lesze-e indíttatásom, lehetőségem és merszem valakihez kötődni? De végül is minek kockáztatnám az érzelmi biztonságom. Nincs több erőm és lehetőségem újabb 2-3 éven át nyüglődni egy balul elsült kapcsolat miatt.

Ismeretségi körömben éppen egy csomóan szakítanak, válnak, eljegyzéseket bontanak fel. Csak egy kérdést tennék fel nekik: Megérte?

De, de szeretnék szerelmes lenni, boldog lenni, társra lelni, élvezni, hogy van egy másik felem. Lehetne ezt egy életre kérni? Mert akkor belevágnék.

Mindegy is, az élet más területein is rosszul áll a szénám, nem fektethetek ebbe energiát.

Szerettem volna megműttetni a szemem, de összeszedtem egy szaruhártya gyulladást. És a gyógyulást követően egy hónapra újból.

Megszűnik a munkahelyem, erőfeszítéseket kell tennem, hogy legalább valami közepesen kevésbé szar helyet találjak magamnak még idén, ahol még az introvertáltságom is tolerálják.

Lesz egy lánybúcsú, amit még nem érzek olyan óriási kalandnak, aztán egy esküvő, amire szerelmes verset kellett volna írnom. Sajnos nem érzek ilyesmit, már azt sem tudom milyen az, így képtelen voltam egy ilyen vers megírására.

Október 18-án jön az év csúcspontja, a Rasmus koncert. Hát nyilván nem én nyertem a személyes találkozó lehetőségét. Még nem hangolódtam rá, pedig tavaly ilyenkor már teljesen megőrültem.

Mi lesz, ha már ez sem lelkesít? Mi lesz, ha feladom a célom, hogy találkozzam velük?
Elkezdtem egy depresszióról szóló könyvet. Remélem, végigküzdöm rajta magam és tanulok belőle.
Nem akarok melankolikus lenni, fiatal vagyok és egészséges, nincs időm megszürkült zombit játszani az élet helyett.

Remélem, minden a jó irányba változik hamarosan. Főleg én.

lángocskák

Kezd kristályosodni, milyen pasira vágyom. Rájöttem, csípem a kompakt férfiakat. Van néhány művész, akik tündöklésükkel melengetik a szívemet. Nem tudom, mi lehet a közös bennük, de úgy érzem jó szemem van a tehetség és az esztétikus jelenségek kiválogatásához.:D

Taron Egerton

Molnár Áron

Szente Vajk

Szabó Balázs

Lengyel Tamás

Lauri

Hogyan szeresselek?

Örök szerelmem, a Rasmus VIP találkozót hirdetett, amire két módon is lehet pályázni.
Szívem legrégibb és legfontosabb vágya, hogy végre személyesen találkozhassak az imádottaimmal.

De annyi olyan sztori van, mint az enyém. Mégis mivel győzhetném meg őket, hogy engem válasszanak?
Engem válasszanak, azt akarom. És azért tudom, hogy ezt mindennél jobban akarom, mert a hónapok (vagy évek?) óta tartó apátiából ez az egyetlen dolog, ami kimozdított.

Mit tehetnék az ügy érdekében, hogy biztos legyen a siker?

A38 crew, Barba Negrások, légyszi, légyszi, hadd váljon valóra életem legszebb és legfontosabb álma!

Szerelmes vagyok a nődokimba

Pajzán kuncogással nyugtáztam az imént, hogy ez a cím igencsak jó.:D Hát még a pasi...
Úgy két év és egy P3-as méhnyakrák-megelőző állpot után rávettem magam egy rákszűrésre.

Mivel meghalt az SZTK-s nődokim, és még sosem voltam magánorvosnál, tettem egy kísérletet a magánorvosi szolgáltatás felfedezésére. Egy Váci úti nevesebb orvosi központba jelentkeztem.
A honlapon szereplő infók alapján három orvos rendel ott: egy hölgy, egy idősebb úr, és egy fiatalabb pasi. Szívem szerint a hölgyhöz mentem volna, sok jót olvastam a neten róla, de végül a fiatal srácot dobta a gép. Fiatal = kb. 30 éves. Amikor megláttam az ajtóból, ahogy kitekint, én őszintén szólva sarkon akartam fordulni. Nehogy már egy velem majdnem egyidős vizsgálgasson engem.:D Na jó, valójában a legnagyobb problémám az volt, hogy szemtelenül jóképű volt a doktor úr.

De mivel én bátor vagyok és határozott, hát bementem hozzá. Alig tartott 10 percig az egész, ami szuper (és ebben a 10 percben az épület elhagyása is benne van).

Elég hamar rájöttem a vizsgálat alatt, hogy ez a szitu nekem igencsak jó.:D
Valljuk be, sokat dob egy ilyen kellemetlennek ígérkező vizsgálaton, ha az orvos nem csak okos, hanem szép is. XD

Biztos alig tudja levakarni magáról a csajokat.
Magas, haja dús és barna, tekintete fürkésző. (És a profilképénmetálvillát mutat. - Nyilván csekkoltam.) Hát mennyire jó már!:D Nagyon hasonlít egy barátomra, Árpira, még a hangjuk is hasonló.

Elneveztem őt Dr. Handsome-nak.

Dr. Handsomehoz vissza kellett mennem a mai napon - nagy bánatomra, képzelhetitek. :D
Most csak konzultáltunk, sok jó tanáccsal ellátott és én direkt nem bontottam a szemkontaktust, míg beszélt. Hadd szenvedjen egy pár tág rámeredő pupillától. Érezhető volt, hogy nehezen marad a szigorú és elzárkózó doktor szerepében. Ezt még gyakorolnia kell. Mindenestre mindkét találkozó után én roppant mód feltöltődtem. Pörgök, mint a búgócsiga. Kár, hogy az ilyen pasiknak nem olyan lyány a zsánere, mint én. Pedig tudom, hogy nagyon jót tudnánk beszélgetni egy pohár bor mellett.

Szóval ma kicsit szerelmes vagyok egy adoniszba.
Öröm végre pozitív érzést is tapasztalni, még ha csak egy morzsányi is.:)

jó szöveg

Miracle

Caravan Palace

Can you feel the pain?
See the mess and trouble in your brain
Anger you retain, pressure rocks you like a hurricane
Is it time for you to jump into the next train?
Change of head, make a stand
I can see your heart change
(Wake up!)
No more nap, your turn is coming up
You feel lazy but stop the fantasies and bubble butts
If you need to hear: go for it
I will teach you how to feel the thing so close to you, connect it all!

Every day is a miracle
(Help one another)
Connect back with the people
(Give it to your lover)
And all the people you miss
(Let's come around)
(Act like a brother)
Don't think you're invisible
(Help one another)
Connect back with the people
(Give it to your lover)
And all the people you miss
(Let's come around)

Would you show your head?
Would you…

Akinek nincs mit vesztenie, az a legveszedelmesebb

Azon rövid időszak alatt, melyet már munkában töltöttem, sok mindent láttam és tapasztaltam.

Volt, hogy kirúgtak, volt, hogy becsaptak közös megegyezést aláíratva, volt, hogy munkatársamtól búcsúztam, hogy a munkatársaim kijátszottak és én is mondtam már fel.

Jelenlegi munkahelyemen újabb tapasztalat ért ma: a felettesem felmondott. Az egyetlen olyan ember, aki az egységünk létezésének értelmét látta. Hát, úgy látszik menekül a süllyedő hajóról, mert hamarosan beköszönt a szervezeti átalakítás.

Látok, átlátok és értek én mindent. A játszmákat, az indíttatásokat, hogy ki miként mérlegeli saját helyzetét és hogyan próbál törekedni a jobb pozícióért.

Amikor ma közölte, hogy max 1-2 hónapig marad velünk, majdnem kétségbe estem, elárulva éreztem magam. Úgy éreztem, kihasználták a lojalitásom. Megint.

Azonban átgondoltam a lehetőségeim, és új megvilágításba került a helyzetem.

Azzal, hogy ő elmegy, az egységünk által végzett tevékenység tudásanyaga csakis az én fejemben lesz meg. Az egységünk fennmaradása valóban nem létfontosságú, de ez az ismeret, ha egyik napról a másikra elvész, elég nagy gondokat okozna a szervezet működésében.

Hónapokkal ezelőtt be akartam adni a felmondásom. Éreztem, hogy meg kell tennem. Igazából most is azt érzem, de közben az is igaz, hogy alkupozícióban vagyok...

Szépen átgondolom, hogy a nálam lévő tudás mennyit is ér, és ezt a vezetőséggel is szándékomban áll egyeztetni. Ha esetleg nem értenének velem egyet, hát úgyis jól járok, hiszen egyáltalán nincs veszteni valóm.

Csak az októberi Rasmus koncertre hadd jussak el.

Mégis hogyan?

Ez az élet így, ebben a formában nem mehet tovább.

Most tudtam meg, hogy K., életem egykori nagy szerelme eljegyezte a barátnőjét. Sírtam, de nem volt olyan igazi, mélyről jövő sírás, talán csak a YouTube setlistben éppen következő nyálas szám idézte elő, a high hopes-szal. Én csak annyit látok lemorzsolódott ismerőseimről, hogy röhögve elhúznak mellettem, mint egy versenyautó, más minőségben élnek.

Aki maradt, az meg ugyanabban a szar-fos szituációban toporog már évek óta. A nyomorúságom, mert ez az - nem a környezetemre fogom, annyira nem vagyok hülye. Csakis én vagyok az oka, hogy nem szerethető az életem. Eddig abban az illúzióban voltam, hogy ó, én józan életű vagyok és erős, én túlélek minden vihart és emelt fővel, tisztességemet megőrizve állhatok tovább.

Hát a nagy lófaszt. Szegény szüleim mekkora katasztrófának láthatnak. Nem vagyok senki. És senkinek. Úgy érzem, egy nagy halom szerencsétlenség vagyok, depresszióval, kiüresedéssel, közönnyel. És úgy érzem, én sosem voltam másmilyen. Csakhogy most nem fog megmenteni egy melankólikus finn rockbanda. Lehet Áronnak igaza volt, hogy nem vagyok elég stabil, hogy számítani lehessen rám? Lehet igaza volt abban is, hogy nagy falat nekem BP?

Ez a helyzet, amibe kerültem, túlnő rajtam.

Azt hiszem mindig is hiába reménykedtem valami hosszabbtávú jóérzés reményében, belém van kódólva, hogy konstans ne érezzem jól magam.

Most valami nagyon nagy őrültségre vágyom, hogy kiereszthessem a gőzt, hogy kizökkentsen.
Kell...
Valami...

My own Lintu

Találkoztam egy sráccal, akit minél jobban ismerek, annál inkább bizonyos leszek benne, hogy tiszta Lauri.

Nem találok racionális választ arra, hogy két ember hogy tud így hasonlítani egymásra, mint ők.

Arra meg pláne nem, hogy tudtam pont belé botlani. 

Nekem ez csodával határos, és földhözragadtságom ellenére is igyekszem örömmel tekinteni a jelenségre. 

Nyaralás után

Épp most tértem vissza egy hét Olaszország után BP-re, és azt érzem:

De szar ez a város.