Keresés ebben a blogban

2022. június 19., vasárnap

A többi meg csak mese

Sokáig úgy gondoltam, hogy egy fiatal testbe ragadt öreg lélek vagyok. De mostanra azt hiszem egy sorvadó testbe szorult fiatal, megragadt lélekké váltam, ugyanis rádöbbentem, hogy én még nem kezdtem el élni.

Totálisan konzerváltam az igényeimet, a szándékaimat, mindig azt figyeltem és figyelem, hogy más ne szenvedjen hátrányt, hogy nehogy haragot keltsek bennük, alárendelve mindenkinek Önmagam.

Az álmaim - ha egyáltalán voltak - megvalósításához sem járult különösebben hozzá az eddigi életutam. Valójában most, 30 évesen, majnem 15 év után kerül sor arra, amit szerencsésebb életút során már jóval hamarabb megtehettem volna. Ez valahol nagyon szomorú. 

Arra gondolok, hogy azok az emberek, kapcsolatok, élmények, munkák, egyéb visszavető tényezők (pl. ex kapcsolat), inkább hátráltattak, ahhoz képest, mintha úgy történtek volna a dolgok, ahogy képzelem. Mindegy. Lemaradtam, konzerválódtam. Valamint a lelkesedésem is elszállt, és az élet sem hozott olyan új dolgokat, amikért ismét lelkesedhettem volna.

És most lehet, hogy irigykedve nézem azokat, akik teljesítik azokat az áltlános előírásokat, mint a nagy szerelem, szép esküvő, gyerek, szuper karrier, csodás utazások, kutya, cica, stb..

Főleg azon személyek élelútja kelt bennem indulatokat, akik engem hátrahagyva tudtak szépen nagyot lépni előre. 

Aztán mindig rájövök, hogy a fent felsorolt dolgok közül én egyikre se vágyom, egyik se boldogítana. A házasság intézményét elavultnak és önámításnak tekintem, a terhességek láttán valódi undort érzek (és nem csak költői túlzásként mondom), látom, hogyan basszák el a lelkes szülők a szerencsétlen gyerekeik jövőjét, látom, hogy ezek a dolgok nem teszik őket jobbá, vagy fejlettebbé, vagy nagyszerűbbé a korábbi énjükhöz képest. Ugyanolyan hülye marad mindenki. :)

Ha pedig megkérem, hogy mondja el, hogy mit érez az életeseménnyel kapcsolatban, nem tudja elmondani, gyakran megrekedtséget és ürességet tapasztalok. Persze mindig vannak kivételek.

Mindenestre egy már bizonyos: mindig azt éreztem, és talán mindig is azt fogom érezni, hogy nem tartozom ezekbe a körökbe, nem tudom odaadni magam ezeknek az általános emberi céloknak. 




2022. május 30., hétfő

Eltaláltam!

 Feltaláltam a legfincsibb brokkolikérmlevest, ráadásul tej és laktóz és minden rossz mentesen. Csak azért írom ide le, hogy el ne felejtsem.


Ami kell bele:

1 fej brokkoli

1 közepes méretű piros főzős krumpli

1 db sáragrépa

2 nagyobb gerezd fokhagyma

1 póréhagyma

1/2 teáskanál pirospaprika

oliva olaj, só, víz, vegeta, 1/2 leveskocka

2 edény

botmixer


1. Pucoltasd meg azzal, aki éppen ott van a hozzávalókat. A brokkolit minél kisebb részekre kell szedni, a krumplit minél kisebbekre kell vágni. A répát én karikára vágtam, mert a menzán mindig úgy volt, anyukámnál meg sosem.

2.   Egy liter vízben megfőzni az 1/2 leveskockát, majd ebbe beletenni a krumplit, egy darabig főzni, mondjuk 7-10 percig, aztán hozzá tenni a brokkolit + só + vegeta.

3. Másik edényben olajon megpiríteni a répát puhára, + pirosparika, ezt felönteni max 1-2 dl vízzel, és az apróra vágott kétféle hagymát is belefőzni.

4. Ha elég puha a brokkoli-krumpli kombó, rá lehet ereszteni a botmixert.

5. A két edény tartalmát összeöntjük, még egy extra botmixerezés, plusz egy 5-10 perces összefőzés, és tádááám, ízorgia,