Korona

Az idő, az élet csak áll.
Talán ez pont jól jött nekem, de nyavajoghatnék is, mert azt akarja mindenki hallani, hogy áldozat vagyok, hogy nekem mennyire szar. Pedig nem az.

Igaz, hogy a felmondásom után hetekkel lett nyilvánvaló, hogy a korona mekkora veszélyt rejt, és milyen hatásokkal lesz az életünkre, de én eleve 2-3 hónap pihenővel számoltam.
Csak kicsit máshogy. Egy kirándulással, egy külföldi kalanddal, önkéntességgel és nyelvgyakorlással.
Erre lezárják a határokat, inflálódik a Forint, kijárási tilalom kezdődik és teljesen leáll a világ gazdasága egy 3 hónapnál hosszabb időszakra. Az elején vagyunk, vagy a közepén, én nem is tudhatom.

Annyit tudok, hogy most jó nekem, egészséges vagyok, kiegyensúlyozott, értékelem a családdal töltött pillanatokat, lelkileg kezdek feltöltődni, elkezdtem gyakorolni a vezetést, és sokáig tudnék még így leledzeni.

Csakhogy ott a mérleg másik serpenyője, az albérletem. Nem vagyok ott, de fizetnem kell. Ez kidobott pénz. Bele van kalkulálva 2 hónapra, mondjuk, de nem vagyok ott. Normál esetben ott lennék BP-n, randiznék, koncertekre járnék, tehát élnék.

De most a jelen szituáció egyáltalán nem normális.

Mihamarabb kell egy jó állás, és most már minegy is, melyik városban.
Már nem is tudom, mi lenne a jó nekem.

Manapság tudja egyáltalán valaki a választ?

Should I stay or should I go?