Úgy néz ki, 2020-ban két szülinapot fogok tartani.
Egy éve húzzák az agyunkat, hogy változások lesznek a szervezetben. Előbb azt mondták, ősszel valósul ez meg, aztán volt egy januári, és most egy jövő nyári időpont. Amikor közölték, hogy kéne még egy fél évet várni arra hogy jobb helyzetük legyen, az utolsó utáni csepp esett abba a bizonyos pohárba nálam. Nem szívesen engednek el, mert a nálam lévő ismeretekre a szervezetről és a látásmódra, amit képviselek, nagy szükségük van. Most jöttek rá az elmúlt másfél hónapban erre, de igazán akkor, amikor közöltem (újból), hogy nekem tovább kell lépnem.
(Köszönjék meg a gyökér előző főnökömnek, meg a többi asszisztálónak, hogy elvették a motivációm és kicsináltak.)
Hagytam néhány napot nekik, hogy előrukkolhassanak valamilyen visszautasíthatatlan ajánlattal, és akkor a HR-es el is kezdett nekem fűt, fát, csillagot az égről ígérgetni, de az egy órán át tartó bullshitből továbbra is csak egy a lényeg: nincs konkrétum. Csak várjak, és akkor jobb lesz. Valamilyen alternatív univerzumban élhetnek, hogy azt gondoják, ezt a végtelen várakozást le lehet nyomni bárkinek a torkán.
Megpróbálták aztán ugyanazt eljátszani, mint az előző főnök: húzni az időt, kerülni a szembesülést a tényekkel. Pénteken már zártam az irodát, és akkor rájöttem, hogy kurvára nem fogom elviselni, hogy még januárig húzzúk ezt az egészet. Mert hogy azt kérte a HR-es hogy a békés karácsonyi időszakban gondoljuk át mindannyian, és újra tárgyalunk jövőre. Minden porcikám tiltakozott ellene, ezért visszamentem irodába és kariajándékként otthagytam a felmondásom.
Velem ne játszanak többet.
Valószínűleg most szénné fognak szívatni, de az már elfér rajtam. Inkább, mint bizonytalan ideig ücsörögni a langyos f*sban.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése