A héten nagyon aranyos volt. Előtte héten pedig ki nem állhattam. Ilyen ez. Hétfőn bejött hozzánk, és életében először használta a postakönyvet. Kérte, vegyük el a posta-szűzességét.:D Beleírt, de még hogyan! Ott nevettem rajta fél napig, meg javítgattam a marhaságait...:D
Nagyon leült az irodámban, időzni volt kedve. Megdícsértem az új szemüvegét, tényleg jó választás volt. Csak arra az egy dologra nem figyelt, amit a lelkére kötöttem. Aztán szemüveges beszélgetésünket félbeszakította valaki, de ő alig vette észre a finom jelzést, hogy most menni kell. Olyan kis sután reagálta le.:D Aznap valami sapka volt rajta egész nap. Fehér alapon kék csíkok, mint a pulcsija. Olyan volt benne, mint egy kisfiú.
Másnap reggel küldött egy videót, amit megnéztem, és hányingerem lett. Volt ilyen már a videóitól, mert úgy vágja össze a részleteket, hogy folyamatos imbolygásban van a kép, és én ezt valahogy nem bírom. Aztán minden bajom volt még, alig éltem, pedig menni kellett kiküldetésre autóval. Azt hittem, megalok a tudattól, hogy még az is mozog alattam...de végül letoltam a műszakot kis túlórával, 1 dl vízzel és 4 db barackos fornettivel. Azt beszéltük, hogy esetleg másnap ebédelhetünk együtt, de elfelejtette. Különösebben nem is számítottam rá, ezért nem vettem a szívemre, de olyan bocsánatkérő levelet kaptam, hogy csak pislogtam, benne minden fű és fa ígéretével.
Amit nyilván nem hiszek el neki.
Ma kértem tőle egy grafikai munkát és jó is lett volna az első, amit mutatott, nem igazán érdekelt, hogy most az tetszik vagy sem. Aztán kis idő múltán előrukkolt még 2 olyan csodával, ami kényeztetés volt a szépérzékemnek. Bevallom, kicsit el is érzékenyültem, hogy ennyi figyelmet fordított a kérésemre. Mondjuk lefizettem egy nutellás fánkkal előtte, szóval...:D
Ma is volt egy kedves húzása: éppen tartottam vissza az irodámba a folyosón, ahol ő telefonált. Rámosolyogtam, és ahogy mentem be az irodámba, követett. Olyan magától értetődő volt szavak nélkül is, hogy neki most velem kell tartania. Különös. Ha vendégem van, az a szokásom, hogy felülök az egyik asztalra. Ott lóbáltam a lábam és vigyorogtam rajta, ő pedig mint valami kutyus a territóriumában, úgy járkált, intézve az ügyeit. Kimondottan élveztem a helyzetet. Meg tudnám szokni. Amikor letette csak annyit mondott: bejöttem, de nem tudom miért! Nevettem rajta, nyilván bármikor jöhet, ami nálam nagy szó, mert kevés embert tudok megtűrni magam mellett.
Meg igazából szeretem, ha minden ok nélkül bejön hozzám és ottragad.
Jót beszélgettünk, maradt volna még a idők végezetig, de bejött a főnök. Ma valahogy mindenki engem talált meg a meséivel, egymásnak adták a kilincset a kollégák, aztán ő is visszajött. A fánkért.:D Ma szerettem őt. Remélem, tartja magát a héten.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése