feszkó

Az a jó naplóírásban, hogy az elítélés lehetőségének terhe nélkül kihisztizheted magad, vagy bármilyen más érzelmi állapotot is kifejezhetsz terápiás jelleggel. Eldöntheted, hogy ezt egy könyvbe írod, amit senki se lát, vagy egy online felületre, ahol valaki talán egyszer megtalálja a gondolataid.
És ha nem is jön visszacsatolás, saját magadnak mégis hasznos lehet visszaolvasni és rádöbbenni, hogy mekkora hülye voltál, vagy éppen milyen jól mérted fel a helyzetet.
Az én naplóírásom már 20 éve zajlk. Tehát gyakorlatilag megírtam egy könyvet.:D Egy hiteles, nagyon hosszú könyvet.

Most is olyan gondolatok következnek, amire később nem biztos, hogy büszke leszek.
Úgy érzem, hogy elérkezett az ideje néhány ismeretséget lefokoznom.
Már nem úgy működünk együtt, mint régen, eltérővé formálódott az értékrendünk, ezáltal a beszélgetések sem olyanok, mint egykor. Ezzel én meg tudok küzdeni. Az emberek jönnek és eltűnnek az életünkből. Valakit könnyebb elengedni, valaki sosem lehet igazán. És az is lehet, hogy olyan embernek a kezét engedem el, akiét nem kellene.

Tegnap este kialakult egy konfliktus egy ismerősöm és köztem, és most próbálom magamat szörnyen érezni miatta, de egyszerűen nem megy. Pedig állítólag empatikus típus vagyok.

Mondjuk lehet, hogy tényleg szívemre venném a dolgot, ha az illető más hangnemben közölte volna a sérelmeit. Mert ahogy közölte, az nem volt méltó egy kb. 10 éves ismeretséghez, még ha jogos is volt. Az eset megerősített abban szándékban, hogy ezentúl kerüljem a hisztérikusan reagáló embereket. Hiába ismerem jól, hiába tudom, hogy miből ered személyiségének ezen gyengesége, én ezt nem vagyok hajlandó többé elviselni.

Vannak emberek, akik direkt meg akarnak sértődni, és te hiába állsz hozzá a legszelídebben, a legalázatosabban, nem veszik észre, mert nekik most éppen rohamuk van. Aztán úgy beszélnek veled, mint a kutyával, elvárják, hogy behódolj, végül pár hét után előkerülnek, mintha nem történt volna semmi. Tudom, hogy ez egy gyakori, mérgező embertípus. Tudom, hogy ők nem veszik olyan nagy dolognak, ha ilyen állapotban megbántanak valakit, de nekem ez sok és nem kötelességem kitenni magam ennek. Szóval végső soron elérte a csajszi a célját, szarul érzem magam, csak éppen azért, mert tévesen túlbecsültem ezt az ismeretséget.