2019, szeretlek és szeretni foglak!

Az elmúlt napokban sok pszichológiával kapcsolatos információt gyűjtöttem. Amint ezek alapján magamat elemeztem, rájöttem, hogy

- érzelmileg nem állok készen egy új kapcsolatra

- mert nem tudtam az előzőt teljesen elengedni még

- egy új kapcsolat nem lesz megoldás a személyes problémáimra, így a régi élmények semlegesítésére sem

- s mindaddig nem tudom felismerni a számomra megfelelő társat, amíg magammal nem leszek elégedett, vagy nem próbálom meg kihozni magamból a legtöbbet,

- mert ha jó is az a társ, aki mellém kerül, ő nem tudja helyrehozni a problémáimat, csakis én,

- ezért a lefontosabb feladatom most: önmagam fejlesztése.

Sok hibám, hiányosságom van, sokszor a modorom is kellemetlen, sőt vajmi keveset értek a világból, de van egy dolog, amiért szerencsésnek tartom magam: a kíváncsiság, a tudás iránti vágy.

Nos, azt hiszem a szakításunk után az első előremutató lépés az volt, amikor elfogadtam, hogy hagynom kell magam elmerülni a fájdalomban. Aztán felismertem, hogy újjá kell szerveznem magam, vissza kell nyernem az életerőm. Most azzal igyekszem megbékélni, hogy teljesen rendben van az, hogy több mint egy év telt el azóta, de mégsem léptem túl teljesen.

Ez viszont nagyon nehéz, mert:

Mostanság (is) mindenki sulykolja belém, hogy találjak magam mellé egy új pasit, mert

- egyedül nem mész semmire

- mert mennek az éveid

- mert most vagy fiatal

- mert nincsenek élményeid

- mert csak a család számít

- mert akkor számíthatsz valakire...

Bánt, hogy nem erény az önállóságra való hajlam. 

Bánt, hogy .... igazából ennyi lelkemre beszélés után már magam sem tudom, hogy mit is akarok.

Ez az ünnepi másfél hét otthoni körökben elég volt arra, hogy elködösítsék a sablonos társadalmi elvárásokkal a tisztánlátásomat.

Azonban azokban a pillanatokban, amikor mégis egészen magam lehettem, fontos felismerésekre tettem szert:

- eljutottam végre oda, hogy nem hangoztatom: nekem nincs igényem társra. Igenis van, és ezt nem utasítom el többé, ahogy eddig görcsösen tettem

- hosszú évek óta először tetszett a tűzijáték, amit szintén a lélekállapot javulásának jeleként tartok számon.

Szóval: mindig nehéz az élet, de mindig tehetünk érte, hogy jobb, könnyebb legyen. Tehát gyere 2019, én helyt fogok állni.