A főnököm nem enged be melózni, így fogtam magam, és szereztem egy háziorvost, mert ugye Pesten eddig nekem ilyenem nem volt. Legalább most, hogy beteg vagyok, kaptam egy jó adag antibigyót, valamint hurutoldó löttyöt. Kicsit unom már ezt a betegesdit, de magamtól biztos nem fordultam volna dokihoz.
Jó sok pénzt költöttem gyógyszerre.:/ Szükséges rossz, szokták mondani. Végül hamar végeztem a dokinál, és bementem a WestEndbe melegedni és gyógyszereket beszerezni.
Nem akartam túl hamar visszajönni a lakásba, nem akartam azt se, hogy megint hisztéria legyen az ebéd miatt. (Nagymamai aggódás, ha véletlenül egy hambit/pizzát/gyrost/kínai kaját (=nemkaja) eszek csülkös bableves vagy túróscsusza (= kaja) helyett. Csak nem én vagyok az unokája, az a bibi.)
Szóval jelenlegi lakóhelyem által általánosan generált feszültséget el akartam kerülni, így ejtőztem a városban, és vettem egy hamburgert. Sőt, még sült krumplit is. Remélve, hogy amikor a kecóra érek, lesz 10 lopott percem, amikor nem bírál senki.
Sikerült úgy megennem, hogy mikor hazaértem, pont ment el a család valahova, én pedig nyomás és lelkiismeret furdalás-keltés nélkül megehettem a kajámat.
Többek közt ilyenek miatt sem szeretnék táppénzre menni, amíg nincs rendes albérletem. Eléggé be vagyok korlátolva itt. Szar dolog, de ez van. De aktívan sürgetem a változást!
Szóval holnap végre irány a meló! Ja nem, A főnököm most hívott, hogy antibiotikumos kezelés alatt ne szúrjak ki magammal, holnap is kényszerpihi! A jó szándék sajnos most balul üt ki...mert ahol tartózkodnom kell, az nem otthon, és egyáltalán nem járul hozzá a gyógyulásomhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése