Mielőtt felkel a nap

Nehéz a tegnap estéről írni, de mégis úgy érzem, ki kell adnom magamból.
Mivel érzelmileg egy korhadt fatuskóhoz vagyok hasonlatos, ezért nem jár következményekkel a tegnap esti találkozóm.

Le kellett ülnünk már beszélni k-val, ezer éve nem történt már ilyen. Sokszor szándékosan került, én meg elfogadom. Mindegyikünk éli a saját kis életét: ő egy nagyon boldog szakaszát, én pedig egy amolyan élet és személyiség újraszervezés szakaszt, ami se jó, se rossz.

Persze most úgy vagyok, hogy a kapcsolatom utolsó harmadánál rosszabb időszakom nem lehet, így már nem igazán agonizálok a szakítás végett. Ezt nem tudom titkolni, valamint van is egy koncepcióm, ami szerintem egy szakítás után abszolút pozitív hozzáállást tanúsít a külső szemlélőknek. Pedig csak annyi az egész, hogy én már sokkal korábban kivéreztettem ezt a szerelmet.

De volt egy másik, a régi, a sokkal elemibb szerelem, aminek nem beteljesülésétől én majdnem meghaltam. Hát, erről beszélgettünk tegnap azzal, aki ezt az érzést keltette bennem anno.

Volt egy elképzelésem arról, hogy K. rám hogyan tekint, a fejében milyen képet alakíthatott ki rólam.
Abban biztos voltam, hogy nem semlegeset. Elvégre már 10 éve ismerjük egymást.

A 10 év alatt végigkövettem a jellemváltozását, ismerem a kis hülyeségeit, a legnagyobb hibáit, mindent, és nem mellesleg a nőügyeit. És elfogadtam a friendzone-t, meg az ember lánya nem is nagyon epekedik olyan iránt, aki egyszer már padlóra küldte.

Nem úgy mentem oda, hogy erről fogunk beszélni, sőt a saját aktuális nyűgeim is rövidre szándékoztam zárni.
De én tudok a múltban történt sérelmekről, vagy bármi másról hidegen nyilatkozni, szemrebbenés nélkül- másnak kínos vagy kellemetlen - témákról beszélni.

Csak annyit mondtam, hogy úgy már soha többé nem fogok szenvedni senki miatt, mint amikor ő elutasított. Csak ezért mondtam ezt, hogy összehasonlítsam a mostani lélekállapotommal, hogy demonstráljam: mennyit fejlődtem ezen a téren.

Ő újra kifejette, hogy (ezt már korábban is hallottam tőle) szeretett. De egy önző fasz volt és félt, hogy tönkretesz. Igen, tudom. És láttam, hogy valóban nem bírtam volna vele. Szanaszéjjel csalt volna, és még kitudja minek lettem volna kitéve.

Így utólag jobb, hogy eltávolított maga mellől.

Azonban tegnap elmondta, hogy én a mai napig nem hagyom hidegen. Ezt nem tudtam, csak annyi volt szemebtűnő, hogy a legtöbb nője rám hasonlított.
És az összes nője rühellt engem. Ami mulatságos és roppantmód simogatja az egómat.
Úgy tudtam, soha nem voltam vetélytársuk, de amit tegnap K. elmondott, aszerint talán mégis.
Többet mesélt, nevetgéltünk azon, hogy a lányok milyen megjegyzéseket tettek rám.

Mindegy is, én mindig jót mulattam ezeken. Annyira stabilnak érzem magam erkölcsileg, annyira tudtam, hogy én csak egy múltból itt maradt bajtárs vagyok neki, hogy könnyű volt ezeket a történeteket meghallgatnom és nagyokat kacagni rajtuk.

Szó esett a versekről, amiket neki írtam akkor. Kérte, olvasni akarta. Csak annyit mondtam, régen már átküldtem. Ő elképedt, mert nem emlékezett rá. Ennyi. Nem kapja meg, tök felesleges.:D Tovább is lapoztunk.

Áradozott az új lányról, akit egy hónapja ismer, és elképesztően boldog tőle. Kértem, ne fogja vissza magát, amikor róla beszél, mert nem esik rosszul. Végül valahogyan eljutott odáig, hogy...beismerte: ha ez a találkozó 2-3 hónappal ezelőtt zajlik le, akkor nem keres tovább senkit, elhívna randizni. Én ezen is olyan jót mosolyogtam. Javasoltam, hogy erre térjünk vissza 5 év múlva.
Tegnap felismerte ez a jó ember azt, amit én rég tudok: valamilyen formában mindig ott leszünk egymásnak.
Azért azt is leszögeztem, hogy se most, se 3 hónappal ezelőtt nem ért volna el semmit nálam.
Aztán amikor már kellően eleget ivott és ennyi kitárulkozás után közölte: ha 5 év múlva egyikünknek se lesz senkije, elvesz feleségül. :D

Eltűnődtünk azon, hogy milyen mulatságos lenne és sorsszerű.
És az összes volt csajának beigazolódna minden félelme.:D

Olyan volt ez az egész, mint az Mielőtt felkel a nap trilógia. Olyanok vagyunk.

Azért remélem kijózanodva nem nagyon kezd el kattogni a tegnap elhangzottakon.
Szerintem max. tényleg elkerül 5 évre. :)