Mivel a melóhelyen én vagyok az angolul beszélni tudó munkatárs, egy szerencsés találkozás részese lehettem. Bejött egy igazán szemrevaló srác a rendelt termékéért. Odatoppant elém, közölte mit akar, de volt egy kis technikai baki, ami kis időbe telt. Hogy ne érezze magát kellemetlenül kicsiny hazánk még kisebb boltjában a hülye magyarok közt, elkezdtem vele beszélgetni. A nevéből adódóan tudtam, hogy olasz az úriember, de azért a beszélgetést az erre irányuló kérdéssel nyitottam. Nagyon közlékeny volt, mesélte hogy egy éve él Pesten, nagyon szereti és ráadásul tanul magyarul is. A köszönömöt magyarul mondta. Oly szívesen beszélgettem volna még vele, sőt legszívesebben felajánlottam volna, hogy tanítom magyarul, ha ő engem olaszul. (Igen, eléggé szimpatizálok az olaszokkal.) Viszont idő előtt elragadta tőlem a "tolmácsa". Azóta sem tudom elfeledni Francesco lenyűgöző lényét. Annyira örülnék, ha ezzel a kedves úriemberrel szorosabb ismeretséget kialakíthatnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése