Annyi minden van a fejemben

Mindent le lehetne írni,de most valahogy semmi sem érdekes. Megyek Voltra,majd szombaton. Vagyis de.Rendet raktam a szobámban.Kíváncsi vagyok,meddig tart ki.
Ez sem érdekes.

Ellenben! Török Tomi és Schrott Peti jövő héttől már Szombathelyen lesz. Ők is olyan tündérkék,mint a kutyusom,Janka. Vannak olyan lények,akikre ha csak ránézek, már érzem a sugárzó kedvességet. Már fejben tervezgetem azt a bizonyos augusztus 2-t,annyira várom már!

Úgy néz ki,hogy remek lakótársam lesz szeptembertől,Rékám személyében.:D

Várom már a színházazás,Pestezést,az egyetemet,a fiatalok közösségét,a pörgést, Prágát, JKSZ-t, a fesztiválos napokat. Várom már,hogy újra fiatal legyek. Mert most nem érzem magam annak.

Szombaton írtam egy verset,aminél nem figyeltem a helyes formára,de egyelőre nem érdekel a dolog.
Íme:


Kereső

(mondjuk legyen ez a címe)

Oly jó volna titkos vizekre evezni
Nesztelenül bújni és nevetni
Látni az újat,a kísértő szépet,
Amit csakis a bátor él meg.

Menni,menni,sosem maradni
S ha kedv marad,csak egy falatnyi
Szítanám,míg meg nem éget
Míg lángja lassan elér téged

Jöhetnél velem kalandozni
(Te és te és Te!)
Emléket vinni és újat hozni
Nappal az lennél,aki voltál
De éjjel fényesebb a Holdnál

Hangosan nevetnénk egy titkos szigeten
Amit nem ismer senki idegen
Tűz körül táncolnánk és üvöltenénk
Ez senki másé,csak a miénk!

Hév,őrület és világok harca
Bennünk lassan alább adna
Bennünk sikítana a Fény,
Hogy itt vagyok,létezek én!

Csak hátradőlnénk a puha gyepen
S hagynánk,hogy minden legyen,
Ahogy a fák rajzolnak az égre,
Ahogy az szív vágyik a szépre.