Újra elolvastam- kb. 7-10 év után- A kis herceget. Emlékszem,akkor nagy hatással volt rám,megértettem mindent, viszont az első néhány oldallal,amikor a felnőttek és gyerekek közti különbségről ír,nem tudtam megbarátkozni. Talán mert gyerek voltam,és az pont nem nekem szólt.Viszont most,ennyi idősen az a rész is értelmet nyert.Mert felnőttem.
Most újra tudom,miért olyan nagyszerű ez a mű. Tele van metaforákkal,tényekkel, rávilágít az emberi hibákra és pozitívumokra. Ez az a könyv,amit szívesen adnék ajándékba egy olyan embernek, aki számomra nagyon fontos. Még nem tudom biztosan,hogy ki az,de ha eljön az ideje,érezni fogom.
Anno drága szüleimet akartam rávenni,hogy olvassák el,de csak nem hajlottak rá.Pedig akkoriban rövid idő alatt több családtag is elbúcsúzott a földi léttől,és igazi gyógyír lett volna a lelküknek.
A mai énemet a következő sorok érintik meg a legjobban:
"Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék."
" Csak a fölnőttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!" "
"- Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta...- Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna! "
Egyébként ha valaki kedvet kap hozzá,ITT megtalálható a mű.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése