Keresés ebben a blogban

2013. október 30., szerda

Azt hiszem boldog vagyok

   Legalább is ebben a minutumban. Gabicom azt mondta,hogy irigykedik rám egy pöppet, ilyet még nem hallottam tőle. Meséltem neki, hogy tegnap Eemillel utaztam néhány megállót. Gabi odavan Eemilért, én meg azért,hogy finn, természetesen. Sajna az angolom gyakorlás hiánya végett romokban hever, de azért tudtam váltani vele pár szót. Színt vallottam előtte, beismertem, hogy finnmániás vagyok.:D
    Olyan jó,hogy itt van ez a srác, üde színfolt ebben a lakóházban. Aranyos,mindig azt kérdezi,hogy a szemközti kiabálós nő miről ordít, és igyekeztem nagy vonalakban elmondani neki, amire mosolyogva rávágta, hogy őt nem zavarja ez a rendszeres zsivaj, mert legalább nem érzi egyedül magát.:D:D:D Megnyugtató számára, hogy van élet az épületben!
     Azt is megtudtam, hogy finnhon mely városában él, és hogy imádja az ázsiai ételeket. Ajánlottam is neki egy remek boltocskát, ahol tud alapanyagokat szerezni. Elmondta, hogy itt fogja tölteni a karácsonyt a barátaival a vizsgaidőszak miatt. Azt hiszem kitalálok neki valami kis apróságot karácsonyra, kedves gesztusként, mert annyira belopta magát a szívembe, és hogy érezze a törődést távol a családjától is.
   Van még egy-két dolog ,amitől fülig ér a szám,de az nem publikus, talán majd, egyszer burkoltan megosztom .:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése