" Wiii,Kiscsaj! " Mondá a Hős,és odalépett a Jó Isten által nem túl magas termettel megáldott mosolygó leányhoz. S a leány így szól vala: " Ez nagyon metál volt!" S a Hős kérdezé nyugalommal s bizonyossággal: " Nagyon metál? "
Egészen pontosan, hogy mi történt, tán még a héthatáron innen és túlon híres krónikások sem tudják vala, kedves és szép szavak repkedtek egymás közt, s hosszú, szőkésbarna hajkoronát lengedeztette a lágy szellő mindkét metálhű kobakon vala, avagy tán nem, de ez augusztusnak második éjszakáján a kutyát sem érdekelte vala.
S a boldog leány az alázatos és kissé elfáradt Hős kezébe adta áldozati ajándékát,a legáldottabb nedűt, a Malátának szent levét, mely a megfáradt vándort, az ádáz harcot vívót, az örömkönnyektől kábultat, de legfőképpen a haláltusát játszó, majd feltámadott Isteni Sarjat egyaránt hűsíti és táplálja, s boldog perceket hoz néki nyugalmas óráiban. De az a Malátalé nem akármilyen mennyei nedű vala,bölcs Scarbantia városában teremtetett, messze földön híres mesterek keze által, hogy azon a csillagokkal tarkított éjszakán, szép Savaria szívében boldogítsa a Hőst,s az ő Apostolát.Vala. (Dionüszoszt ezen alkalommal nem invitálták, túl gyakori vendég mindenhol!)
S nem ámítás, ez égi italból csupán kettő létezik ezen a földön. Se nem több, se nem kevesebb! S mindkettő már célba ért, Szombathely Jézusához, s az Ő hű,a Gethsemane-t is gyönyörűen éneklő, Sofia városában született Apostolához.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése