Még neki se álltam,még meg se pöcköltem,de már idegesít. Nincs belső konzulensem,mert egy olyan lehetetlen témát találtam ki,amihez a mi kicsi Corvinusunk kevés.Asszem túlvállalom magam.Csak állnék már neki,de nincs kedvem. A vázlat megvan,mert el kellett küldenem egy tantárgy aláírásért,de hogy abba hetet-havat összehordtam,az is biztos. Nem szeretem a bizonytalanságot,amikor azt kell mondanom "nem tudom". Tisztában szeretnék végre lenni avval,miről is fogok írni,de ez nem egy regény,nem egy vers,hogy zsigerből jöjjön,ráadásul 1000+1 akadály gördülhet elém. Például az,hogy semmi értelme erről a témáról írnom. De makacs vagyok,ezt akarom csinálni,ehhez van kedvem ( vagyis volt,míg nem vették el). De mindegy,végigviszem,és gyönyörű szónoklással,tűzben égő szemekkel és hitelesen fogom megvédeni. Aztán abban a bugyuta,de elegáns kemény fedelű lapos kalapban és munkavédelmi gumikesztyűben átveszem a diplomámat,ami nem jogosít fel semmire.De ezt nem kell senkinek se tudni,remélem arra a néhány dicső pillanatra én is elfelejtem.
Aztán mikor másfél évig keresek melót,de nem vesznek fel,összejövök egy maffiaklán legdögösebb ,legszebb,legjobb tagjával,mondjuk valami temperamentumos olasszal,és meg lesz oldva minden problémám,amíg ki nem nyírnak.Hurrá! Szóval akkor szakdoga...megcsinálom,nincs választás. Remélem amikor megkérik a kezem( hahahaha ),akkor nem ilyen bizonytalanul hozom meg a döntésem,mint most.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése