Nem szólok én már

Anyám szerint selejtes vagyok,na persze nem így vágta a fejemhez,hanem kicsit bővebben.Ha ez így van,akkor a dolog nem csak engem minősít. Kicsit kijöttek a könnyeim,de nem a sértődöttség miatt,hanem a Sangriától. Gondoltam,visszaszólok.De mindig visszafordulok az ajtóból a kikívánkozó gondolataimmal,és rájövök,hogy semmi értelme megvédeni magamat. Nem szólok semmit,ne fájjon jobban neki,hogy ilyen elcseszett lánya van.Engem nem érdekel már,mit mond.