Mikor növök fel már az álmodozásaimból?

Nagyon várom már a holnap esti közönségtalálkozót,közben kicsit izgulok is,pedig nem is én lépek fel.Egy biztos,nagyon különleges lesz,és nem szeretném kihagyni. Bízom benne,hogy mindenki jól fogja érezni magát,jó lesz a társaság,de a legfontosabb a házigazda milyensége.Egyáltalán nem tudom,hogy mit várhatok az esttől.Sajnos hajlamos vagyok az ilyen dolgokba nagyon beleélni magam,aztán ha nem éri el a várt szintet,koppanok.Lehet most koppannom kéne,hogy helyrehozza azt a káoszt,ami kialakult a lelkivilágomban.Színes,élénk cikázó fények egy üvegdobozban,és örökkön mozognak.Ez vagyok én,minden egyes szín valamilyen érzést jelöl,és mosolygásra késztetnek.De az biztos,hogy én nem a földön járok.Nem szeretem a hétköznapi problémákat,ha hallom,becsukom a fülem,minden receptorom eltompítom,mindent kizárok,csak én vagyok.Enélkül nem tudnám túlélni,talán ez a világ nem is nekem való.:D