Ma valamiért rettenetesen antiszociális voltam,és persze pont ma mindenképp útra kellett kelnem.Anyu javasolta,hogy a "Kozmutza Flóra -ruhát" varrassuk meg egy profi varrónővel,aki az ismerőse.Tegnap este úgy voltam már vele,hogy nem is akarom azt a ruhát.Felesleges,mert nem lenne hova felvenni,ráadásul csak a színháziak értékelnék,velük meg nem túl gyakran érintkezem.Végül anyám csak elráncigált magával,2 hét múlva mehetek próbára.Most mégis örülök neki.Ezután elkísértem a fodrászhoz,amit méginkább elleneztem,mert órákat kell ott ülni,és az öreg nénik pletykálását hallgatni.Szerencsére "csak" 3 volt előttünk,az is beletelt 2 és fél órába.Biztosítékként elvittem a A sarkcsillag alatt című finn regényemet.Végül én is rávettem magam,hogy megskalpoljanak,nagyjából 15cm ment el a hajamból.De fura módon nem bánom.Pedig abban van az erőm:D:D:D:D Bár még így is hosszú.A fodrász nem győzte dicsérni,hogy milyen szép a színe és a fénye,és nem hagyná,hogy befestessem vagy bedaueroltassam.Szerinte nem éri meg.
Ja,és természetesen egy fodrászatban nem maradhat el az,hogy találkozzak egy régi ismerőssel. Óvodában volt a néni a dadám,de abszolút nem emlékeztem rá,csak a nevére.Aztán negyed óra beszélgetés után kezdett derengeni egy érzés: az ellenszenv,s ebből kezdtek előjönni az emlékek.Durva,hogy 17-18 év után is fel lehet idézni egy érzést.Azt még mindig nem tudom,hogy miért nem szerettem őt,de valami gonoszság volt a dologban.Na igen, a Freudi- elmélet itt is előjön.
Jövő héten is folytatom a "rehabilitációt": kozmetikus,sebész,Balaton,és egy kellemes találka a lovagommal.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése