Azt hiszem,ma mesterfokozaton vizsgáztam térinfón abból,hogyan bánjak el a kedvenc tanárommal.
Térinfó:igen,a legjobb tárgy idén,a tanárunk egy fiatal és nagyon-nagyon jó fej ember. Persze magáz minket,de messze ő a legjobb arc a Corvinuson.A lényeg,hogy nagyjából egy órája történt egy kis malőr.
Ültünk az infóteremben,ahol nagyon szűk sorokban állnak a padok.Végeztem már az anyaggal,indulni akartam,és amikor kezdtem hátratolni a széket... épp a tanár úr is arra ment,és megbotlott a székemben...én hátra fele nem néztem,csak R.látta,és szerinte eléggé meg kellett kapaszkodnia szegénynek.
Hirtelen-mert nem láttam-fel se fogtam,mekkorát eshetett volna.Úgy sajnáltam szegényt.De olyan halkan settenkedett mögöttem...észre se vettem,hogy ott van.:D Mondom neki ijedtemben:Jaj Tanár úr,bocsánat!
Erre Ő nevetve: Majdnem kirúgtam Maga alól a széket!
R.-rel jó hamar elslisszoltunk,R. kuncogva odasúgta:a bukásod garantált,és kellőképp megjegyez ezek után magának a Tanár úr.
Remélem azért nem ilyen súlyos a helyzet.Mindenesetre a buszig megállás nélkül röhögtünk,és én még most sem tudom abbahagyni.Hogy lehet ilyen abszurd helyzetet csinálni?:D
Szerintem ha találkozunk,azért rákérdezek,hogy szent-e a béke,meg hogy nem maradt-e 8 napon túl gyógyuló sérülése..:D Legközelebb legbelülre ülök,mert közveszélyes vagyok!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése