Én szeretem a változást,csak az űrt nem.
Mihelyst nincs valaki a szívemben,vagy mellettem,én magányosnak érzem magam.Ma például valamiért a hónapokig tartó hatalmas Szente Vajk-láz kicsit alább adott. Máris hiányzik.
Nekem kell,hogy valaki legyen mellettem,ha nem is szólunk egymáshoz,hát hadd halljam a szuszogását.
Most valahogy szívesen hazamennék,de mit tennék ott? Semmit.S itt mit tennék Pesten egyedül? Semmit.Valami kell,ami célt ad,s valaki kell,aki erőt ad és biztat.E földön lenni 20 évesen nehéz.Nehéz embernek maradni.Értékes embernek.S hiába tudom,holnap sokan lesznek körülöttem,nem vigasztal most.Vágyom az emberek társaságára.Vágyom egy pezsdült életre,hol nem jutnak eszembe ilyen gondolatok,mert ezek leépítenek.
Kis kedvjavítónak itt egy videó(láttam,h nagyon kedveled a Vajkot): http://www.youtube.com/watch?v=QpcjE3d0hu8 További jó blogolást! claire
VálaszTörlésKöszönöm szépen!:)Nagyon kedves vagy!:D
VálaszTörlésA Gyertyás történet!Zseniálisan adja elő!