Ma szombat van,itt lazulok Pesten.Kéthetente járok haza,így a hétvégén tudok tanulni...tudnék,ha nem lennének hátráltató tényezők.Olyan,mintha itt sem laknék,menekülök az albérletből mindig.
No sebaj,ma délelőttre szerveztem egy jó baráttal egy kiruccanást a Margit-szigetre.Maga a paradicsom! Végigsétáltunk rajta el,s vissza.Megmutattam Lacának azt a helyet,ahol múltkor láttam egy rocker srácot,aki pont úgy nézett ki,mint Perttu Kivilaakso,és olyan idióta magas kalapja(nevezzük cilindernek) is volt neki. Aztán 4-re hazaestem.De nem bánom,mert hasznos és kellemes időtöltés volt!:) Vettünk brióst,perecet és jégkrémet.Lacát még elkísértem a Moszkvára is KFC-be.Mivel én nem ehetek ilyen olajos kajákat,nem rendeltem.Valahogy nem vágyom rá. A csokitól is el vagyok tiltva,az néha hiányzik,de igyekszem legyőzni a vágyam.Immáron második éve.
Most este,mikor lakótársék elvonultak...aludni,úgy döntöttem,zenét hallgatok.Máskor nem nagyon lehet,csak ha nincs itthon senki,vagy fülesen,bár társaságban nem szeretek fülesezni.
Na mindegy,most azt csinálok,amit akarok,és ez olyan jól esik! A blogot sem a nagyközönség előtt írom.Nem szeretném,ha vájkálnának a gondolataimban.
Szóval most is fülesezek,de megéri.Ritkán hallgatok zenét részben a fenn említett dolgok miatt.Pedig lételemem.
Jelenleg melankolikus,elgondolkodtató zenére van szükségem. Ákos,Depresszió...ilyenek mennek.:) Kemény diónak tűnök,de én sem vagyok sérthetetlen.De manapság nem lehet másképp túlélni,főleg Pesten nem.A határozottságba most kezdek beletanulni.A korábbi életvitelemnél erre kevésbé volt szükségem.
Ráadásul nem szeretném magam becsapottnak érezni,ezért is van egy burok körülöttem.
Visszatérve a zenére :Apocalyptica a mindennapi kenyerem.Imádom. Rólam tudni kell,hogy rajongok a finnekért.Pár évvel ezelőtt igazán "nagy" metálos voltam,csak ez ember életében törések vannak,és "recessziót" idéznek elő. Azelőtt amolyan pagan-folk-viking metált hallgattam éjjelnappal.Szép korszak volt,és most újra keresem azt az irányt,amiben a jelenlegi énem megtalálhatom.Őrület,hogy az egyetemen mennyire fel tud hígulni az ember ízlése.Manapság már nem hordok feketét sem.Manapság már felveszem a party "picsa-ruhát".Sosem akartam ilyen lenni.
Igazából rájöttem,hogy olyan életet élek,amire mindig is vágytam egy olyan énnel,amilyen sosem akartam lenni. Pedig a nagyvilág csak ezt fogadja be.
Mintha ezt sugallaná:" Édes kicsi szívem legyél olyan,mint mindenki más, vagy perifériára kerülsz és kikészülsz!"
Korábban is blogoltam,aztán ősszel abbahagytam.Veszélyes is tud lenni,ha elszabadul a fantázia.Tönkretehet kapcsolatokat.Barátságok és szerelmek mehetnek ezek miatt tönkre.
Majdnem ráment egy barátságom.
Mégis úgy éreztem,folytatnom kell,hogy kiírjam magamból a felgyülemlett negatív energiákat.Persze a szavaimért felelősséget kell vállalnom,és nyilvános az egész,én mégis szeretek a tűzzel játszani.
Mindemellett arra is jó,hogy a másoknak felesleges és terhes gondolataimat ne a Facebook csodálatos világában osszam meg,ráadásul a helyesírást sem árt gyakorolni.Szeretek helyesen írni.Szerintem nyáron a Helyesírási szótár lesz a kedvenc könyvem.Úgy vagyok vele,hogyha kell,én átolvasom minden évben,csak ne vesszek el ebben az igénytelen világban.
Most jobban tenném,ha tanulnék.Majd reggel.Szeretem a reggeleket,főleg mostanában,mert gyönyörűen süt be a nap:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése