Már tudom! Tévedés zene nélkül az élet!

Már tudom mi betegít meg, vagy inkább mi az, ami hiányzik, hogy jól legyek.

A színház, a művészet,a zene, a szépség, az emberek! És persze a rajongás.A feedback.

Szeretném, ha szeretnének. És szeretve színesebb az élet, kinyílnak a virágok, és újra dallamok fognak körül. Ha dal van, hát van tánc és vers. S ha mindez megvan, már a boldogság is az enyém.

Újra be kellene fogadnom a szépet, újra keresnem kéne az emberek társaságát. Azt is tudom, mi minden miatt veszett el ez belőlem, miért léptem árnyékba.

Szeretem ezt a dalt,és nagyon kedvelem az egyik bizonyos előadóját, mert ő is része volt a boldog életemnek, amikor nem felejtettem el mosolyogni. :)




Zene,az vagyok én

Csak te meg én,
meg a zene, ami győz!
Tátja majd csak a száját-
Sok fancsali csősz…
Mert a Föld
most az én zenémre vár,
és mind, aki hall majd:
elalélva csodál!
Míg szenved az ostoba úr,
szabadon a zseni él,
mert röptet a szárnyán
ihletteli szél!
Szól egy égi hang, mely
csak bennem zenél!
Dúr vagyok és moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend.
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok,
meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok,
ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Mert tévedés
zene nélkül az élet!
Nem vagyok én
ügyes szófacsaró
és nem vagyok költő,
nem úgy jön a szó
sem a kép,
csak az árnyak és a fény
Mert nem vagyok festő,
csak álmom enyém.
Nem vagyok képmutató,
aki alakokat vált
és nem vagyok színész,
és megvetem én
a nagy maszkabált,
s a sok-sok rossz szabályt.
Dúr vagyok és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend,
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok,
meg ritmusképlet.
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok.
Ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Én vagyok a ritmus és
a gyászdal és a könnyű tréfa mind.
A tiszta hang, a disszonáns
mind én vagyok, de mégse bánts!
Az élet szól így.
Buta vagyok, okos vagyok,
mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok,
mi ezzel a gond?

Zene, az vagyok én!

Szeress hát, mert én így

Élek őszintén!

Nekem most Finnországban kéne lennem

Augusztusban találkoztam egy random csajjal,akivel megígértük egymásnak, hogy december 6-án  találkozunk a repülőn Finnország felé. Ehelyett most ZH-kra készülök,és várom,hogy eljöjjön a szülinapom. Itthon.

Ölelve egyedül

Kislányok! Rájöttem valamire. A pasik nem arra valók, hogy valóra váltsák az álmainkat, mint királylánynak a várva várt herceg. Arra valók, hogy ráébresszenek: többre vagy képes, mert amit meg kell tenned, azt egyedül kell tenned.

Van azért, akit szeretek is itt

Bizony. Egyre nagyobb tiszteltet érdemel ki tőlem az egyik tanárunk. Az óráit még fáradtan is mindig teljes figyelemmel tudom végigkísérni. Jó hallgatni őt, mert nagyon elhivatott. Ha tudom, hogy ő van, nála írtam volna a szakdolim. De még van erre lehetőség. Alapvetően is szimpatikus, rendes, mókás kis örök fiatal. Ja és nagyon határozott. Meg is néztem, hogy ki ő, mi ő ,és meglepetten olvastam, hogy abba a bizonyos 1979-es közösségbe tartozik, amit én oly nagyon szeretek, de ezt már biztos fejtegettem korábban is. Fiatalosabb, mint Lauri, ezért tippelni se mertem volna,hogy ennyi idős.

Van még egy olyan férfiember, akire igencsak felnézek, csak sajnos nem ismerem őt. Ő Szabó Balázs, tudjátok, az az érces hangú kis fiatalos energiabomba, aki hál' Isten kibújt FankaDeli árnyékából. (Megjegyzem, hogy ő pedig 1978-ban született- ami szintén fontos "évjárat" az életemben. ) Hétvégén ott voltam a bandájának 5 éves szülinapi koncertjén, ami olyan hosszú volt, hogy a lábamon alig álltam, de ő...még az utolsó számot is végigugrálta. Számomra most ő a hétköznapi szuperhős. Vagy nem is hétköznapi? :) Köszönöm az élményt Balázs, azóta is a hatása alatt vagyok.:)

Döntések

Tekintve, hogy pocsék, azaz  kifejezetten szar az életem, változásokat kell eszközölnöm.

A cél, hogy ne érezzem magam figyelem és szeretethiányosnak, emellett ne kapjak folyamatosan sírógörcsöt. Fontos, hogy elérjem a változtatásokkal, hogy tudjak Gödöllőn élni,és megszeressem a helyzetemet. Amit eddig elrontottam, azt helyreteszem, vagy legalább megpróbálom hősiesen tűrni a negatív következményeit.

Tudom, mi teszi első körben tönkre az életem. Ez a Facebook, és az ezt biztosító internet. Úgy döntöttem, hogy mivel nem passziválhatom, mert az egyetemi csoporton keresztül ott jönnek az infók, ezért minimum a telefonomról törlöm le. Vagy letöröljek mindent és mindenkit onnan? Hm...
Talán letörlöm az összes filmlejátszót a gépemről.

Fontosnak tartom azt is,hogy a táplálkozásomat megváltoztassam, mert az katasztrofális. A mozgás is hiányzik, de ide a kolis edzőterembe nem akarok eljárni.

Ja igen, totál kicserélődtem. Egyszerűen nincs kedvem már emberekkel ismerkedni, nem mosolygok,mint a vadalma, nincsen semmi felemelő az életemben, amit átsegítene egyik napról a másikra. Kell egy példakép, egy imádott, akiért rajonghatok. Egy elérhetetlen. Sajnos Vajk és Schroti iránti rajongásom már kiégett, és mióta Áron van, azóta automatikusan leálltam az ilyen jellegű tevékenységeimről. Sajnos. Azért sajnos, mert így nem tudom mibe a hitem vetni.Nincs előttem példa, egy mozgató rugó. Önmagam meg kevéske vagyok, sőt napról napra kevesebb ehhez.

Mit tegyek hát?
1. lépés: Telefonról függőséget okozó applikációk letörlése.
2. lépés: facebookról könyörtelenül törölgetés
3. folyamatos reggae zenehallgatás
4. takarítás Ágnes asszony módra
5. másokról nem formálni véleményt
6. vagy legalább magamban tartani
7. igényesen megalkotni a sulis feladatokat határidőre
8 szerelmem lesz a tanulás
9. könyvtárban lenni mindennap zárásig
10. letiltani magam az automatás KV-ról
11. leszarni mindent és mindenkit
12. segítséget nyújtani
13.nem hinni az ígéreteknek
14. nem szervezni programot előre bizonyos emberekkel,max. fél nappal előtte
15.nem beleélni magunkat az eljövendőbe
16.Hallgatni sok régi Republicot
17. megvalósítani azt,amit akarok
18. nem várni másokra
19. minden nap 5 perc angol

Nagyon sok helyre el akarok jutni. Ha nem jön az, akit az utamra hívtam, akkor majd jön velem a sors. Ezen a héten végre sikerült meglátogatnom a Várbazárt, ami gyönyörű lett, és a gödöllői kastély parkját. Meg szeretném még nézni a Turult, a komáromi erődöt, az ELTE füvészkertjét, stb., stb.

Igazából élmény-hiányom van.

utálok embernek lenni

Kezdek bekattanni. Minden a káromra van, a koli, a szobatárs, Gödöllő, a tehetetlenség, ez nagy szürke posvány. Ez, amikor nem tehetek semmit, mert alkalmazkodnom kell, mert el kell viselnem a szar emberek szarságait, és még meg is kell köszönnöm....tudtam az elején, hogy ez egy pocsék választás. És akiért ezt az áldozatot hoztam,hogy ide száműzöm magam, meg sem hálálja. Nagyon szarul esik. Egyedül vagyok itt. Egyedül az egész világon. Már mindenhol üldözöttnek érzem magam, albérletben is így volt, koliban is, egész Gödöllőn, a vonaton hazafelé...bekattanok...el akarok menekülni innen!

Ma bezártam magam, tegnapelőtt megszöktem, de hova mehetnék, ha nem látnak sehol se szívesen? Mit rontottam el,hogy ezt érdemlem? Roppant rossz dolog embernek lenni.

Érdekes

Forrás: http://www.matud.iif.hu/2014/03/17.htm

Az antioxidánsok megvédik a ráksejteket

Svéd kutatók (Sahlgrenska University Hospital, Göteborg) molekuláris magyarázatot találtak arra a statisztika adatokból már ismert jelenségre, hogy bizonyos antioxidánsok, például a béta-karotin, az E-vitamin vagy a C-vitamin nagy dózisban növelik a tüdőrák vagy a prosztatarák kockázatát, illetve gátolják a kemo- és sugárterápia-kezelések hatékonyságát.

A sejtekben bizonyos biokémiai folyamatok során igen reakcióképes szabadgyökök keletkeznek, amelyeknek különféle károsító hatásuk lehet. Ma már nagyon sok olyan terméket forgalmaznak, amelyek az ilyen szabadgyököket csapdába ejtő antioxidánsokat tartalmaznak, és amelyekről azt állítják, hogy lassítják az öregedést, vagy védelmet nyújtanak bizonyos betegségekkel, egyebek között rákos betegségekkel szemben.

Az elmúlt években azonban több olyan klinikai vizsgálatot publikáltak, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyították: az antioxidánsok nem hogy nem védenek a rák ellen, hanem segítik bizonyos daganatos betegségek kialakulását. Például egy 2011-ben befejezett, a prosztatarák megelőzésének lehetőségeit vizsgáló tanulmány megállapította, hogy azok a férfiak, akik a megelőzés érdekében öt és fél éven át E-vitamint szedtek, tizenhét százalékkal nagyobb eséllyel kapták meg a betegséget, mint azok, akik a tanulmány során placebót kaptak.

A svédek által publikált kísérletekben Martin Bergö és munkatársai egerekben állati és emberi daganatokból származó sejtek segítségével kicsiny tüdőrákot idéztek elő, majd az állatok egy-egy csoportja antioxidánsként E-vitamint, illetve N-acetilciszteint kapott, míg a többiek semmit. A kutatók szerint az eredmények drámaiak voltak: az antioxidánsokkal kezelt egerekben a tumorok száma, mérete és agresszivitása kb. a háromszorosára nőtt, a túlélési idő pedig legalább ötven százalékkal csökkent.(...)

Sayin, Volkan I. – Ibrahim, Mohamed X. – Larsson, Eric et al.: Antioxidants Accelerate Lung Cancer Progression in Mice. Science Translational Medicine. 29 January 2014. 6, 221, 221ra15. DOI: 10.1126/scitranslmed.3007653  

Ó te szép, te bárgyú Gödöllő!

Annyira demoitávló ez a hely. A hülye lakástulajnak sikerült negatív élményekkel gazdagítania a Gödöllőről kialakítandó képet bennem. Szar az egész. A szaktársak rendesek. A suli elmegy, egy BSc után már nem érzek akadályt magam előtt. Max csakis saját magam akadályozhatom meg,hogy ezt elvégezzem. Kéne ide egy hangszóró. Éppen Junkiest üvöltetek, miközben valaki bénázik egy spanyol gitárral a társalgóban. Good,good. Kéne beadandót csinálni. Csak a beadandók pont azok, amiket nem jó megcsinálni. A koli büdös és sötét. A szobatárs rendőr akart lenni. Jó, hogy 4 perc alatt odaérek az órára. Nem lehet itt énekelni. Van itt egy eb. Ő a lelkem megmentője ebben a posványban. Na jó, annyira nem olyan rossz, mint a posvány, csak feleannyira. Szóval ő Brúnó, aki mindenkié és senkié. Szeretem, ha a szürke őszi napon meghallom az ablak alatt, hogy ugat egy eb!
Azt is szeretem, hogy random mellém szegődik, és őszinte szeretettel fordulhatok felé. Hiszen ő egy blöki, egy tiszta lélek, hátsószándéka is maximum annyi, hogy adjak egy falatot.

Álmok, célok, vágyak és a kötelesség

Településtörténetet kutatok, és egy olyan dokumentum került a kezeim közé, ami sok mindenre választ ad. Gyermekkorom óta izgatja a fantáziámat egy csodálatos épület, egy kastély, ami dicsőséges pompáját rég elvesztette, és most üresen áll. Hozzá egy óriási és gyönyörű kastélypark tartozik, ahol gyerekkoromban rengetegszer jártam, és akkor is ámulatba ejtett. Úgy 10 éve, nem lehet csak úgy bemenni a parkba engedély nélkül.

Olvastam arról, hogy milyen volt régen, hogy nézett ki, és belegondoltam: megérdemelné ez az épület azt, hogy hozzá méltó szerepet töltsön be. Mint mindig, amikor erre a kastélyra gondolok, beindult a fantáziám- ami manapság nagy szó, hiszen teli vagyok feladatokkal, amik miatt már azt is elfelejtettem, hogy van fantáziám,de most szárnyalt, és hegyeket mozgatott volna, ha nem mondom el a páromnak. Olyan csúnyán letörte a kedvem, hisz ez szerinte felesleges képzelgés, járjak a földön, és pont. 

Sajnos ő nem tudja, hogyha huzamosan rossz a kedélyállapotom, akkor semmi, csakis a fantáziám tud felülemelkedni a hétköznap általános rosszon. A folyamatos próbálkozáson és sikertelenségen. Sajnos ő most elvette tőlem ezt a lehetőséget, és most ugyanott vagyok, ahol eddig voltam: stresszelek a rohadt albérlet miatt.  

Egyébként úgy látom, hogy ő rosszul gondolkodik. Miért maradjak folyton a pillanatnyi eseményeknél? Miért ne képzelhetnék el egy olyan jövőt, ami tetszene, és szívvel-lélekkel csinálnám? Miért fogadjam azt el,ami van, és miért ne tűzzek célt magam elé? Ha nagyot álmodok, az se baj, hiszen az idő majd igazolja magát. Ha túl nagy, hát más sikerül akkor, és nem az. De miért kéne egy ötletet csírájában elfojtani?

Ha nincs fantáziád, akkor beragadsz abba, ahol vagy, akkor nem tudod továbbképzelni az életed. Akkor megkeseredsz, megállsz. Megállsz a zebránál, és soha,de soha nem veszed észre, hogy zöldre vált a lámpa. Ottmaradsz örökre, ha nem mered elképzelni, hogy lelépj a járdáról, és nem hiszed el, hogy a túloldalon is vár valami.

Lakáskálvária...

Jelentkezett egy szimpatikus pár a lakásra. Minden rendben van velük, egyetemisták, dolgoznak is.
 Az egyik csajszival beszéltem róla, akinek tetszett az ötlet. A második lány élből elutasította azzal az indokkal, hogy jajj, akkor a 2 fürdőből ugrana az egyik, és 5-en túl sokan lennének. 100 m2-en. Azt merte állítani, hogy egyikük sem szeretné...pedig....

Kicsin múlt, hogy nem küldtem el a picsába.