Azt hiszem boldog vagyok

   Legalább is ebben a minutumban. Gabicom azt mondta,hogy irigykedik rám egy pöppet, ilyet még nem hallottam tőle. Meséltem neki, hogy tegnap Eemillel utaztam néhány megállót. Gabi odavan Eemilért, én meg azért,hogy finn, természetesen. Sajna az angolom gyakorlás hiánya végett romokban hever, de azért tudtam váltani vele pár szót. Színt vallottam előtte, beismertem, hogy finnmániás vagyok.:D
    Olyan jó,hogy itt van ez a srác, üde színfolt ebben a lakóházban. Aranyos,mindig azt kérdezi,hogy a szemközti kiabálós nő miről ordít, és igyekeztem nagy vonalakban elmondani neki, amire mosolyogva rávágta, hogy őt nem zavarja ez a rendszeres zsivaj, mert legalább nem érzi egyedül magát.:D:D:D Megnyugtató számára, hogy van élet az épületben!
     Azt is megtudtam, hogy finnhon mely városában él, és hogy imádja az ázsiai ételeket. Ajánlottam is neki egy remek boltocskát, ahol tud alapanyagokat szerezni. Elmondta, hogy itt fogja tölteni a karácsonyt a barátaival a vizsgaidőszak miatt. Azt hiszem kitalálok neki valami kis apróságot karácsonyra, kedves gesztusként, mert annyira belopta magát a szívembe, és hogy érezze a törődést távol a családjától is.
   Van még egy-két dolog ,amitől fülig ér a szám,de az nem publikus, talán majd, egyszer burkoltan megosztom .:)

Waiting for the End (Official HD)

Ez a zene nagyon érdekes  K.B. ajánlotta, azt hittem eddig, hogy totál ellentétes az ízlésünk, és soha közös nevezőre nem jutunk, és lám nem így lett!:)

Schrott Péter ft. Magyar Csaba Pater - Szegény Magyarország

Ma került fel ez a nóta, amire kedves Schroti oldalán leltem. Most kivételesen nem a rajongolásromról szeretnék írni, hanem arról,hogy mennyire szépnek tartom ezt a dalt. Szívhez szóló magyar ősrock, mégis az általam hallgatott mai zenék  közt is megállja a helyét. Pedig nem vagyok ősrock párti, és nem is szeretem az így-úgy Magyarországos álpatetikus zenéket, azokat kifejezetten rühellem, mert közhelyesek és hatásvadászok, példákat hadd ne mondjak.
Ez legalább annyira tetszik,mint a Republic Emberlelkű földeken című dala, s ezt az is jelzi, hogy már vagy 16-szor hallgattam meg egymás után, és még fogom is. Rászabadult a lelkemre ez a dalocska, és érdekes lélektani hatást fejt ki rám. Végtelenül nyugodt vagyok, és talán még meg is száll az ihlet?:)


Természetesen utánanéztem, hogy ez a dal honnan ered, milyen volt az eredeti:
M.H.V.- Szegény Magyarország
Szép. Igazából mindegy is,hogy melyiket hallgatom.

Ari Koivunen - Give Me A Reason

Most nem azért,de a finneket senki se tudja utolérni hajban.:D Senki.
Nem mellesleg elég kellemes látványt nyújt ez a klip. :)

Jankuci

Szüleimet a Kutyáròl faggattam telefonon,erre Édesapám elkezdi:Láttunk még egy ilyen kutyát,egy Labradort.Ugyanilyen hülye.
XD
Szegèny Jankám,lehülyéztük,de nem tagadhatom,hogy ennek az állítàsnak van alapja...:D

Circle of fear-HIM

Love can be as cold as grave

A one way ticket to endless sorrow 

An empire of gentle hate 

Today without tomorrow 

Mint a sír:épp oly hideg tud lenni a szerelem

Egyutas jegy a bánat felé,mely végtelen

A finom gyűlölet birodalma,

A ma, aminek nincs holnapja

Óóó bárcsak tudnék ilyen jól írni, mint finnhoni kedves Ville Valo!

Olyan jóó a szövege!

Megszólal a környész

     A minap lefutottam a helyi boltba vásárolni ezt-azt. Direkt ahhoz a pénztárhoz álltam, ahol egy tök jó fej Tűzmadár rajongó csaj volt a kasszás, előttem a sorban egy bolti dolgozó, mögötte pedig egy jól öltözött, kicsit dölyfös és álmatag, 40-50 év körüli hölgy állt.
A pénztáros lány és közte a következő beszélgetés folyt le:
- A munkatársa a paradicsomra ragasztotta az árcédulát.
- Igen, ő a paprikára is rá szokta ragasztani.
- De azt zacskóba kellene tenni- erősködött a vásárló.
- Igaz,-helyeselt a lány mosolyogva- én is mindig mindent külön zacskóba teszek.
- Igen, így kell, mert így is elég nagy a környezeti ártalom, nemhogy még a matricán lévő ragasztó is ráragadjon...
- De ezek olyan ragasztók,amik nem tapadnak rá...

    Érdekes problémafelvetés ez. Környezetvédelemben és hulladékgazdálkodásban jártas személyként külön élmény volt ezt a beszélgetést végighallgatni, s közben magamban hozzá is tetten egy-két gondolatot.

    Helyesnek tartom,hogy a hölgy aggódik az egészségéért, a termék minőségéért. Tehát nevezhetjük őt valamilyen szinten tudatos vásárlónak. De én nem feltétlenül a ragasztó káros élettani hatását emelném ki, ugyanis az lemosható. De ha már itt tartunk, amíg kirakják a pultra a parit, amíg átválogatják a vevők, kezükkel rengeteg kórokozót visznek fel a pari felületére, majd ha mondjuk zacskó nélkül beleteszik az egyáltalán nem steril bevásárlókosárba,amibe az előző használója esetleg kutyaeledelt pakolt, azalatt rengeteg olyan szervezetre káros kórokozó kerül a termékre, amit a kedves hölgy el se tud képzelni. Talán jobb is. Azért pozitív, hogy elgondolkozott.

    De nézzük meg a mérleg másik oldalát. Sajnos szakmai ártalom,-vagy minek nevezzelek-hogy utálom a nejlonzacskókat. "Én is mindig mindent külön zacskóba teszek." Ezért a mondatért ölni tudtam volna, mert lelki szemeim előtt úgy jelent meg a kép,hogy:

aztán:

Na igen, jó kis fogyasztói társadalomban élnünk.  Azért,hogy megóvjuk magunkat, ezen esetben: jól bezacskózunk mindent /ja és persze "ingyen" van/, utána a legtöbben kidobják, mert hogy: koszos a belseje, vagy van elég belőle, vagy majd úgyis vesz a boltban...aztán szépen nő hulladékhegy. Meg az ökolábnyom, meg a műanyag újratermelése...hurrá! Azt látom, hogy sok ember nem  érzékeli,hogy a természet-és környezetvédelem nem csak az óceánnak, a bálnának, a túzoknak, vagy az erdőknek és más növényeknek jó, hanem nekünk is. Nem látják, hogy azért szükséges a természetet is óvni, mert az biztosítja nekünk az embereknek az alap létfeltételeket. Ennyi. A flóra és a fauna védelme nem egy hobbi, amit csak azért teszünk, mert nincs jobb dolgunk, vagy mert milyen nemes és szép feladat.

Elfelejtjük, hogy nem vagyunk függetlenek attól a rendszertől, amibe mi csak beleszülettünk, de felülírni nincs módunk.

H.I.M. Under the Rose

Remek dal! Mindig,ha nekiállok HIM-et hallgatni, tudatosul bennem,hogy szeretem. Pláne ha ilyen jó dalt találok.:)

The Rasmus

Érdekes pillanat,amikor a gyerekkorod kedvenc bandájának dobosáról kiderül,hogy milyen király finn akcentusa van,mert végre egyszer kinyitja a száját és csak beszél,beszél...:D
A finn akcentus a világ egyik csodája.:D