Megszólal a környész

     A minap lefutottam a helyi boltba vásárolni ezt-azt. Direkt ahhoz a pénztárhoz álltam, ahol egy tök jó fej Tűzmadár rajongó csaj volt a kasszás, előttem a sorban egy bolti dolgozó, mögötte pedig egy jól öltözött, kicsit dölyfös és álmatag, 40-50 év körüli hölgy állt.
A pénztáros lány és közte a következő beszélgetés folyt le:
- A munkatársa a paradicsomra ragasztotta az árcédulát.
- Igen, ő a paprikára is rá szokta ragasztani.
- De azt zacskóba kellene tenni- erősködött a vásárló.
- Igaz,-helyeselt a lány mosolyogva- én is mindig mindent külön zacskóba teszek.
- Igen, így kell, mert így is elég nagy a környezeti ártalom, nemhogy még a matricán lévő ragasztó is ráragadjon...
- De ezek olyan ragasztók,amik nem tapadnak rá...

    Érdekes problémafelvetés ez. Környezetvédelemben és hulladékgazdálkodásban jártas személyként külön élmény volt ezt a beszélgetést végighallgatni, s közben magamban hozzá is tetten egy-két gondolatot.

    Helyesnek tartom,hogy a hölgy aggódik az egészségéért, a termék minőségéért. Tehát nevezhetjük őt valamilyen szinten tudatos vásárlónak. De én nem feltétlenül a ragasztó káros élettani hatását emelném ki, ugyanis az lemosható. De ha már itt tartunk, amíg kirakják a pultra a parit, amíg átválogatják a vevők, kezükkel rengeteg kórokozót visznek fel a pari felületére, majd ha mondjuk zacskó nélkül beleteszik az egyáltalán nem steril bevásárlókosárba,amibe az előző használója esetleg kutyaeledelt pakolt, azalatt rengeteg olyan szervezetre káros kórokozó kerül a termékre, amit a kedves hölgy el se tud képzelni. Talán jobb is. Azért pozitív, hogy elgondolkozott.

    De nézzük meg a mérleg másik oldalát. Sajnos szakmai ártalom,-vagy minek nevezzelek-hogy utálom a nejlonzacskókat. "Én is mindig mindent külön zacskóba teszek." Ezért a mondatért ölni tudtam volna, mert lelki szemeim előtt úgy jelent meg a kép,hogy:

aztán:

Na igen, jó kis fogyasztói társadalomban élnünk.  Azért,hogy megóvjuk magunkat, ezen esetben: jól bezacskózunk mindent /ja és persze "ingyen" van/, utána a legtöbben kidobják, mert hogy: koszos a belseje, vagy van elég belőle, vagy majd úgyis vesz a boltban...aztán szépen nő hulladékhegy. Meg az ökolábnyom, meg a műanyag újratermelése...hurrá! Azt látom, hogy sok ember nem  érzékeli,hogy a természet-és környezetvédelem nem csak az óceánnak, a bálnának, a túzoknak, vagy az erdőknek és más növényeknek jó, hanem nekünk is. Nem látják, hogy azért szükséges a természetet is óvni, mert az biztosítja nekünk az embereknek az alap létfeltételeket. Ennyi. A flóra és a fauna védelme nem egy hobbi, amit csak azért teszünk, mert nincs jobb dolgunk, vagy mert milyen nemes és szép feladat.

Elfelejtjük, hogy nem vagyunk függetlenek attól a rendszertől, amibe mi csak beleszülettünk, de felülírni nincs módunk.