Most hétvégére egyedül maradtam Pesten, és ezért most én-napokat tartok.
Hangosan bömböltetem az összes kedvenc zeném, táncolok, csinos ruhába öltözök, vagy éppen semmibe, halat eszem és kócos maradok.
Rácsodálkozom magamra, hogy még most sem nézek ki annyinak, amennyi vagyok, de már egyre több ősz hajszál kezd fényleni a fejem búbján. Rácsodálkozom másokra is, akik érdekelnek vagy valaha törődtem velük. Elképzelem és kitűzöm célul, hogy veszek egy házat Finnországban. (Haha, de még itthon sem tudtam ezt meglépni!) Kinevetem magam, nem korholom magam, jóban vagyok ma magammal. Elmúlt, ami elmúlt. Jön, ami jön.
(Újabb kamu bölcsesség, de mégis... csak erre a két napra hadd lássam így!)
Talán olvasok is és játszom. Lehet, hogy rendelek egy átlagos pizzát, aranyáron. Lehet, hogy beszélgetek a barátnőmmel az elképesztően jóképű férfiakról és képeket küldözgetünk egymásnak róluk.
Lehet, hogy veszek jegyeket nyári programokra. Tornászom, megfésülködöm, a kádban ázok órákat.
Aranyos leszek és kisimult, kedves és szeretetre méltó. Suta és ártalmatlan, türelmes és szelíd. Minden, ami ami alapvetően belém van kódolva, de a világ gonoszsága nagyon mélyen elnyomja bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése