Már három hónapja nincs állásom - papíron 2 - és apám nekem szegezte a kérdést, hogy mit tervezek. Hát hogy a viharba tudnék tervezni a semmire? Még egy interjúra se hívtak 2 hónapja...
Azt is kérdezte, ha hosszútávon nem lesz munkám, mit csinálok?
Majd fejbe lövöm magam, mondtam igazán mélyről jövő elkeseredettséggel.
Gyerekkori barátnőmmel találkoztam Húsvétkor, aki vmi olyasmit mondott, hogy én mindig olyan életvidám, energikus vagyok...sejtettem, hogy már rég egészen más dimenzióban élünk, de ez most már tuti.
Igazán nincs semmi magasztos, semmi motiváló az életemben. Nyilván nem beszélek erről az érzésről barátokkal, mert nem egy hálás téma.
Hogy beteg-e az agyam? Biztos vagyok benne, mert mindig ugyanazokat a válaszokat találom a fejemben már gyerekkorom óta. Rosszul huzalozott és káros válaszokat kínáló agy ez.
Szóval, nem tudom mit kezdek magammal, és már nem is érdekel.
Így arra jutottam, hogy a korona elleni oltást nem adatom be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése